Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)
Deák Gyula tagtársam jól érezte magát farkasbőr bundájában, de lábai megfáztak, melegedni tért. Én városi téli kabátomban éreztem a tél hatásait s ha szerettem volna is teljes bizonyságot meríteni az egész sirmezőrol, kénytelen voltam a hideg és pelyhező hó elől hazajönni. A sirmező teljes felkutatása 1902-re marad s erről a jövő évi évkönyvben fogok beszámolni. Ezen kivú'l ásatást végeztünk a temetőben is. hol a Garas család sírboltjának falánál egv óriási gabona tartó edény felének töredékeit találtuk. Az edény a következő alakú lehetett: Magassága 1 méter, legnagyobb kerülete átmérője 77 cm. Kissé össze volt nyomva, de összetört csorépdarabjaiból az edény alakja kivehető volt. Az edény anyaga durva agyag. Tóth Imre tanító ur ajándékozott egy ilyen edényt a múzeumnak, melyet az Országait dűlőben, a faluból Csáth felé vivő lit mellett talált. Ezekből látható, hogy ez a vidék egy hatalmas őstelep, mély a neolitkörtől kezdve folyton lakott heh- volt. Maga a földrajzi helyzet kedvezett ennek, inert itt a Tisza jobb partja jő darabon emelkedettel)!), ugy. hogy árviz alkalmával is védett hely. Az őskori lakóhelyek pedig mindenütt ott találhatók, a hol a Tisza régi medrének nyomai világosan látszanak. Az u. n. Szódaclomb is ilyen emelkedés. Az emelkedés tetején vannak a sírok, az oldalon voltak a lakások s annak nyomai (tüzpaclok, földbeásott gödrök, tele kagylóhéjjal) most is me gtalálha tók. Miskolcz vidékén pihent az ásatás, azonban megvizsgáltuk az avasi u. n. Tüzköves dűlőt s megállapítottuk, hogy ott a kova nem járulékos, mühelyi maradvány, hanem hatalmas rétegekben előforduló termő kőzet. Résziétesebb méltatás a geológiához tartozván, erről annak idején Buday József tanár úr fog nyilatkozni.
