Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)

gyet s mindenütt találunk urna és más edénycscropeket. De annak a földnek tulajdonosa, hol már többször találtak ép edényeket, nem engedte meg az ásatást, mert állítólag luczorna volt a földjébe elvetve. Innen Nagy .József gazda földjéről vannak őskori cserépedényeink, melyeket Sennovics ev. ref. tanító ur volt szíves nekünk ajándékozni, több lószerszám töredékkel együtt, erről majd a múzeum rendezéséről szóló jelentésünkben teszünk említést. Itt csak annyit jegyzünk meg. hogy a lószerszám töredékeket nem a cserépedényekkel találták. Ellenben a cserépedényekkel találtak két drb bronz hengeres csövet, melyet a találó asszony karmantyúnak nézett, fel is húzta kezére, s miután jobb nevet mi sem tudtunk adni s mások sem. analógiákat nem találunk: rajta hagytuk hát a nevet: legyen hát karmantyú. Borsodvármegye alispánja Dr. Tarnay Gyula ur vette meg s ajándékozta a muzeumunknak. Itt találtak egy karpereczet is. A patina mindkét tárgyról le van reszelve^ mert a találó azt hitte, hogy arany s igv a tárgy jeleidegi külseje nem teszi reánk azt a benyomást, hogy bronzkori öntvénynyel volna dolgunk. Sennovics tanító urat, aki a régészet iránt érdeklődik, lel kértem, hogy folytassa érdeklődését s kutasson, a múzeum megtéríti költségeit, (Sajnos, hogy Sennovics ur eziránt érdeklődést nem mutatott, ellenben az Archeológiai Ertesitőben közzétett levelében il sályi ásatásokról, melyeken ő részt nem vett — hamis adatokat közölt, melyek hitelre számot nem tarthatnak). lia a vidéken lakó intelligentia érdeklődését nem tudjuk megnyerni, nem haladhatunk előre. Különösen a lelkészek, gazdatisztek, jegyzők, tanítók, földbirtokos urak tehetnek sokat s ezen a helyen is igen szépén kérem, érdeklődjenek a leletek iránt, mert igazán szomorú, hogy mennyi tárgy kallódik el s megy ki vármegyénkből. \ áltig keressük az érdeklődést s mégis olvassuk és halljuk, hogv X tanító, Y földbirtokos, Z gazdatiszt a budapesti Nemzeti múzeumnak ezt meg azt küldötte. Ez még szép, mert legalább a Nemzeti múzeumba került, ámbár ott ezekre a legtöbbször nincs szükség, nálunk pedig igenis első sorban helyén lennének, másod sorban gyarapodást