Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)
a földet. Fának nyoma sem volt. de ezek a szabályos üregek nem letettek mások mint Oszlopok helyei. A temető helyére voltam kíváncsi. E végett a vár hossztengelye és a két kaput összekötő vonal metszési pontjához köziéi levő halmot ásattam fel, melyről azt gyanítottam, hogy ez tömető helye lehet. Igaz, hogy sírkő a'aku kő is van itt elég, de maga a helyzet is mutatta, hogy a temető csak itt lehet. — Égy sziklakő)vek s más anyagból álló halom délkeleti oldalán kezdettük meg az ásatást. Mindjárt temérdek krétadarab s nemsokára egv kőbaltaszerű csiszolt kő zsákmányunk akadt. Alább még több krétadarab. Miután a kréta az őskori temetők kísérője — mert nem tudom, hogy a történelmi korban a temetkezésnél krétát tennének a sírokba, az ősnépek is ezt mint az eszközük utánzatait tették halottaik mellé, itt azonban darabokra törve találtuk és a munkások állítása szerint ezen a vidéken minden temető helyen találnak ilyen krétákat, arra a gondolatra jöttem, hogy ezek a temetők az őstenietők helyén vannak s innen van sok kréta. A latori temető további ásatása után 2 méternyi mélyben egy hosszú és széles lapos kőre akadtunk. Ezt felemeltük. Alatta föld volt, de alig ástunk tovább, mindjárt kifehérlett egy csontváz, teljes épségben, nem calcinait s nem is Őskori. Levettem a méreteit. A csontok könnyen törtek, de nem porlósak, tehát nem igen vélem, hogy néhány száz évnél régiebbek. Az ásatást folytattuk lefelé és köröskörül egymás alatt, egymás mellett temérdek ép csontvázat találtunk. Egynek fejét elhoztam. A csontvázak hossza 3 45-100 cm. közt váltakozott. Koporsófát vagy korhadt fainaradványt nem találtunk, de igen sok durva koporsószöget, melyekből több darabot elhoztam. Ezek a csontvázak alkalmasint a csehek maradványai, akik itt veremsirba, egymásfelé temetkeztek az őskorban is használt temető helyre. Ezzel bevégeztem a _Latorvár kutatását, meggyőződtem, hogy a vár eredetileg őskori földvár vol t, mel yek nyomán a történelmi korban is erődítés maradt s a cseh rablók idejében rettegett fészekké vált. Egy napot fordítottam a Tüskés-tanya vidéke s a
