Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)

Igen Tisztelt Közgyűlés! Az emberiségnek mindenha szüksége volt olyan befol vasra, a mely a nemesebb czélok félé irányította, amely javította, nemesitette és egyúttal az élét nyomorúságai közepette megvigasztalta. Eddig s még most is a vallás teljesítette ezt a szerepet, a mely azonban, sajnos, az utóbbi időkbon némileg tért veszitett. De amily mértékben ez történik, ép oly mértékben a művészetnek kell ezt a szerepet is átvenni és azt lehetőleg pótolni. A művészetnek is megvan az a hatása és feladata hogv az emberiséget nemesebb czélok felé irányítja, hogv hatván a kedélyre, emberszeretŐbbé teszi az embert, nemesíti, javítja, ezenkívül pedig az élét sivárságában oázist képezvén a kínlódásokkal szemben, a szerencsétlenségek között vigasztalásul szolgál. Ez a rendeltetése Nan az emberi életben a művészetnek és egyesületünknek jutott az a nemes feladat, hogy a tudományos ismeretek terjesztése mellett a művészetek ápolása által ezt terjeszsze és ennek áldásaiban a nagyközönséget is részesítse. A múlt évről örömmel jelenthetjük, hogy egyesületünk, ha talán nem is a teljes mértékbon, de az előző évekhez képest fokozottabb mértékben igyekezett mind a két jelzett feladatnak megfelelni. Amidőn pedig a mult évi tevékenységünket összefoglaljuk, először is az első ízben rendezett felolvasásokról kell megemlékeznünk, amely minden tekintetben fényesen sikerült. Előadásainkat állandóan nagy közönség élvezte. Összesen nvolcz alkalommal 14 felolvasást tartottunk. Erről különben az irodalmi szakosztály elnökének, Porcs Jánosnak jelentése részletesen megemlékezik. Rendeztünk ezenkívül három esteli és az ifjúságnak ugyanannyi délutáni Uránia-előadást is. Előadattak a XIX. század, Amerika és a Táncz.