PAP MIKLÓS: Debreczeni Ember András és Maton János leírásai Tokaj-hegyalja és Zemplén településeiről (Documentatio Borsodiensis 6. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1987)
Debreczeni Ember András és Marton János munkájának helytörténeti jelentősége
személyére vonatkozó adatgyűjtés nem szűnt meg, az folyamatban van s talán ismét a véletlen fog segíteni újabb eredmények eléréséhez. DEBRECZENI EMBER ANDRÁS ÉS MARTON JÁNOS MUNKÁINAK HELYTÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE Ember András munkája a 31. oldalon kezdődik s szerencsére éppen a legértékesebb rész, az 1772. évi bő szüret, az 1774. évi szomorú szüret s a hegyaljai városok leírása maradt meg. A mű átolvasása után a legelső benyomás a munka vallásos beállítottsága, izzó magyarsága, a zempléni községek földrajzi adottságainak kitűnő ismerete, a települések belső életének, közigazgatásának, gazdasági, társadalmi, szociális viszonyainak alapos, tájékoztató elemzése és nem utolsó sorban ízes magyar nyelve. Nem lenét kétséges, hogy csak valami szőlő-bor témakörhöz értő, literátus pap-féle írhatta. Erénye a rengeteg adatközlés, a sok népies és szakmai kifejezés használata, a gyakorlati borász, bortörténész éles, a gazdasági viszonyokat helyesen értékelő megfigyelőképessége. Kitűnő társadalmi korrajz. Sok helyütt pajzán, játékos hang is fel-felcsillan benne. Verstani szempontból nem akarok kritikájával foglalkozni, érzésem szerint az sok esetben erőszakolt, ámbár e korban ez megengedett. Sokkal inkább indokolt és tanulságos a mű helytörténeti értékelése. E szemszögből nézve a mű főleg a következő értékekkel rendelkezik: 1. Kitűnő a városok, községek geográfiai fekvésének, helyzetének leírása. Ezt a "jellemző" vonást a községek leírásánál már a címekben is frappánsan kifejezi: Hosszú Szántó , Gőgös Tállya , Puszta Rátka , Le bujt Zombor , Aranylábu Toltsva , Nem jó álló Mád , Szomjú Tarcal , Vizes Tokaj , Görbe Keresztúr , Fénylik Szegi , Látszik Liszka , Oldalt Bénye , Sáros Patak , Fényes Ujhely stb. Rendkívül értékű az a felsorolás is, melyet minden község mezőgazdasági termeléséről, dűlőiről, bortermő hegyeiről ad, megemlítve azt is, melyiken terem jó bor, melyiken rossz. A felsorolt dűlőnevek közül sok már nem is ismert, s így a felsorolás kitűnő forrásanyagként is szolgál. Érdekes történelmi adalék az is, hogy ez időben Sárospata}; és Sátoraljaújhely vidékének borait nem sorolták a hegyaljai borok közé, habár már ő is megemlíti, hogy e települések megérdemelnéK azt. 2. Rendkívüli tájékozottságról és megfigyelőképessécrről tesznek
