PAP MIKLÓS: Debreczeni Ember András és Maton János leírásai Tokaj-hegyalja és Zemplén településeiről (Documentatio Borsodiensis 6. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1987)

Bevezetés

var szolgáltatásokat, és ez iratot Andreas Ember ae Cottus Zemplén Co- missariusk

ént írja alá. A másik magyar nyelvű levelet Erdőbényén 1732. február 26-án irta Ruttkay Dánielhez, Zemplén vármegye jegyzőjéhez, melynek tartalma az, hogy az 1726. évi tallyai katonai elszállásolási költségek összegyűjtését, összeírását elvégzi s beküldi feletteseinek. E négy adatból Debreczeni Ember András személyének kérdése eléggé tisztázott: Vármegyei esküdt volt a hegyaljai járásban az 1730-50-es években s valószínű pátriája Tokaj, Erdőbénye lehetett. Mindezekből érthetővé válik miért tudott oly kitűnő és részletes korrajzot adni Hegyalja í nte minden településéről. A kézirat másik krónikaírójáról, ki Alsó Bénye pusztulását

, a Magita legendá

t s a "baskai veszedelmet" oly híven leírja, sem Hegedűs Sándor, sem Dongó Gyárfás Géza semmit sem közöl. A Marton család számos leszármazottja ma is él Erdőbényén. A református egyház anyakönyvében az 1790, 1792, 1797. és 1798. évekből több adatot találunk Marton István, Marton András, Marton Györgyre vonatkozóan. Az anyakönyv I. születések kötetében a 136. oldalon találjuk Marton János nevét - felesége Tarpai Erzsébet -, kiknek 1796-ban Susanna, 1798-ban Erzsébet leányuk születik. 1827-ben a 14. bejegyzés alatt János fia hal meg. Krónikaírónk Marton János pedig a halotti anyakönyv 58. oldalán a 44. bejegyzés szerint: "Id. Nemes Marton János" gazdaember 1836. december 11-én halt meg. Az erdőbényei községi tanács birtokában találtam két,a baskai veszedelemre vonatkozó ügydarabot-. Az egyikből kiderül, hogy a baskai veszedelem az 1818. esztendőben május 23-án esett s nem kevesebb, mint 206 erdőbényei polgár vett részt benne. A másik okmány: "Kristóf István számadása a Fel-Hegyi Cassáról és a Baskai történet alkalmával a Prócátorok részére be szedett Pénz Baleták által való meg mutatása" című, mely szerint a költségek kimutatásánál "Ns. Marton Jánosnak, mint tanúnak kifizettek : t.. 30 krajczárt az 1818 esztendőben". Marton János ez időben vagy utána tehát tisztséget (egyesek szerint bírói tisztséget) viselt Erdőbénye községben s szemtanúja volt a Daskai veszedelemnek. Így érthető az erdőbényei viszonyok alapos ismerete, a "baskai veszedt m" pontos, hú élbef :élése. Kár, hogy a 13. oldal utáni része elveszt t a kéziratnak, már csak azért is, mert gondolom, hogy ez a literátus gazdaember b: zonyára tovább is vezethette a .<rónikát egészen 1836-ba bekövetkezett haláláig. Mind az elveszett kéziratrészek utáni kutatás, mind a krónikaírók