KILIÁN ISTVÁN: Szűcs Miklós naplója, 1839-1849 (Documentatio Borsodiensis 3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1981)

Szűcs Miklós naplójegyzetei

szedet az ifjúsághoz. Kossuthnak, mint a' fáklya világánál ki hetem, külsején is látható, hogy az ő fogsága korántsem volt olly sanyarú, mint a' Lovasyé. Borzasztó a' mit szegény Lovassy val elkövettek! túl van az az emberi bá -(66 b) nás legtágabb korlátain is, még néhány holnapi fogság egészen elemészthetné, a' k. évek előtt erőteljes ifjat. Sovány teste, kipattogzott sá padt arcza, néhány őszülő hajszálai, lelki elmerültsége igen su lyos szenvedésekre mutatnak, mellyeket maga felszóllitás nélkül elbeszélt előttünk, azonban kitűnt szavaiból, hogy bár megfogyva testében, de törve nincs lekében. Spielbergi rabságában hazájából soha semmi hírt nem hallott, kellemesen lépetett meg a' Po'sonyban talált országgyűlés által. Épen felőle beszélgetve járkálánk Vadnay Rudival, midőn őt a' váci utcában Klauzállal beszéllőt meglátánk, Rudi még Po'sonyban megismerkedvén vele, elkírérŐk a' szabóhoz és suszterhez, mert azon ruhák valának rajta., mellyekben elfogatott. B. Venkheiro Béla vivé őt magával hazájába. Samu és Pali! Köszönt titeket Kalas Siga, ki most keze daganata által szobájába tartóztatik. ( ... ) Jun. 19-én írék Apostol Jósinak, és Telegdy Palinak levelet, tartalmát a' következő dolgok tevék: gr. S

zécheniji István megtiszteltetése Jun. 4-én ment végbe, a' szerint miként annak rendét /:Jun.1-én szüléimnek:/ előre megírtam. S" + több is történt, ti; egy nemzeti szín zászló, /:mit sokan elhagyatni óhajtanak:/ nyújtatott át neki. Erről Erdélyi szólt néhány szót, kifejté hogy a' haladás zászlóját a' gróf tűzé ki, s' azon bizodalmát bírja a' nemzetnek, hogy az ál tala kitűzött zászlót, ezután is tiszta buzgalommal viendi elő. A' zászlóról lelógó fejér veres és zöld szalagokon e' szavak voltak hímezve "alkotmány, ipar, academia a' szászlón pedig az ország címere, és ez egyszerű irat: "gr. Széchenyi Istvánnak az l84o-ki pesti ifjúság." Dobrosy érzéssel és érthető hangon szavalá el üdvözlő beszédét, mit a' gróf az ablakból hallgatott de végződtével le jött közinkbe és felelt reá, monda hogy ő e tiszteletet nem úgy veszi mint személyét, hanem mint elveit illetőt, köszöni azt bajtársai nevében is. Érintó, milly elhagyatott vala néhány évtizedek előtt e' hon, s' mi kellemes válto-