KILIÁN ISTVÁN: Szűcs Miklós naplója, 1839-1849 (Documentatio Borsodiensis 3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1981)
A naplóíró Szűcs Miklós
talemberre leginkább Szemere útirajza hatott. Úgy érezhette, hogy Szemere nemcsak a tények megfigyelésében, hanem a külföldön tanultak, látottak, tapsztaltak gyakorlati megvalósításában is élenjárt. Útinaplóját nem szubjektív elemekkel, hanem gyakorlati kérdésekkel töltötte meg. A kevésbé jeles reformkori utinaplókat Szűcs Miklós nem ismerte. A felsorolt irók, publicisták, közéleti emberek útleírásai, naplói egy-két kivételtől eltekintve egyben megegyeznek, valamennyien reformkori ihletésüek, s valamennyien egyegy jelentős magyar város életére, reformkori küzdelmeire, politikai harcaira nyújtanak forrásértékű sorokat. Szűcs Miklós naplójának is ez az elsőrendű érdeme. Minden sorának forrásértéke van. Korunk pozitívan értékeli Szűcs Miklós politikai állásfoglalását. A reformmozgalom radikális balszárnyához tartozott, s politikai elveiért mindent képes lett volna megtenni. Naplója jelentősebb részleteire korábban a figyelmet már felhívtam. Itt is csak ismételni szeretném, hogy különösképpen értékesek az ifjúság radikális miskolci csoportjának életére vonatkozó jegyzetei, vagy a reformkori küzdelmekről szóló irásai. S bár az érdeklődők figyelmét általában elsősorban 1848 és 1849 köti le, mégis ugy hiszem, hogy ennek a most közreadott naplónak a reformkori szakasza sokkal értékesebb, mint a szabadságharc korabeli. Szűcs Miklós benne élt a reformkorban, a szabadságharcot már nem olyan közelről szemléli. Osztja véleményét - bár nem mindenben - a szabadságharc egy-egy jelentősebb politikai tervével, tényével, ebben azonban már részt nem vesz. Figyeli az eseményeket, konstatálja a szabadságharc helyi történetét, s erről a Közlönyben részletesen be is számol. Szűcs Miklós történetiségének másik értéke éppen ebben rejlik. Legalább annyira jelentős politikai, publicisztikai tevékenysége, mint naplóirása, ha ugyan nem jelentősebb, hiszen a napló mint egy a csak saját maga számára készitett irásiuű, csak Írásgyakorlat, csak önismeretre vezérlő kalauz, s közreadására talán egy pillanatig sem gondolt. Publicisztikájában, azonban amelyről más helyütt szólunk, a kor szokásának megfelelően szuggesztivitással, iró-