KILIÁN ISTVÁN: Szűcs Miklós naplója, 1839-1849 (Documentatio Borsodiensis 3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1981)

A naplóíró Szűcs Miklós

tott, óriási energiával létre is akarta hozni - először Miskolcon. Elegendő ha itt csak arra hivatkozunk,, hogy megreformálta a megyei börtönt, létrehozta a miskolci takarékpénztárat, szorgalmazta a népnevelő képző intézet alapítását. Borsodban felállította az első közkönyvtárat, javaslatot tett a megyei tisztújító gyűlések és választások megváltoztatására, aktiv közreműködője volt a miskolci szinház újjáépítésének, egy-egy színmű előadásában mint műkedvelő is részt vett, Bécsbe utazván egy bécsi diszletkészitő mesterrel a miskolci szinház megbízása alapján díszleteket készíttetett. Szemere tehát külföldi tapasztalatait a lehető legnagyobb mértékben akarta Borsodban hasznosítani. Gyakorlati és produktiv ember volt. S azt hiszem éppen az a gyakorlatiság és produktivitás hatott leginkább Szűcs Miklósra. Bölöni Utazás Észak Amerikában cimű útirajzában mindazt leirta, ami ebben az alakuló polgári társadalomban figyelmét lekötötte. Bölöni Farkas munkája közelsem hatott olyan eleven erővel Szűcs Miklósra, mint Szemeréé. Okát nem ismerjük. Lehetséges , hogy egyik természetes oka ennek a személyes kapcsohthiány volt, lehetséges, hogy Szűcs Miklós azért nem lelkesedett Bölöniért, mert nagyobbára kritikátlanul irta le a látottakat, s amit tapasztalt nem tudta praktikusan felhasználni. Bölöni rajongott, Szemere konstatált és cselekedett. Nagyon érdekes, hogy a reformkor legnagyobb értékű útleírása tetszett legkevésbé Szűcs Miklósnak. Irinyi József német-francia- és angolországi utijegyzeteijIrinyi útinaplója ahogyan Fenyő István irja:"nem azt akarta leírni, amit látott, hanem amit gondolt: nem beszámol tehát, hanem értekezik, meditál, elemez, utazási élmények helyett politikai körképet ad az egykorú Európáról, behatóan ismerteti az akkori német, francia, angol társadalmi helyz e t e t. " Nyilván az az elméletiség, s látottaknak szubjektív élményanyaggal való leirása csalta ki Szűcs Miklósból az elmarasztaló kritikát. Az a feltűnő , hogy radikalitása tekintetében naplóirónk talán éppen Irinyihez áll legközelebb. Tehát feltehetőleg nem politikai elvei miatt helyezi rangsorban hát-