KILIÁN ISTVÁN: Szűcs Miklós naplója, 1839-1849 (Documentatio Borsodiensis 3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1981)
A naplóíró Szűcs Miklós
teit akarja gyarapítani. Elmegy színházba, hangversenyre, s megállapítja, hogy a bécsiek szeretik a kellemes társaságot, s szivesen töltik el idejüket valami hangulatos mulatóban. Az a sok rendőr azonban,akiket Bécsben látnia kellett, nagyon bosszantotta. Magyarországon ilyenekkel nem nagyon találkozhatni. Ezek az élmények már más tipusu irást teremtettek. Útleírásai, útirajzai egy minden iránt érdeklődő emberről tájékoztatnak . 0 Iva smánya1 élményeiből kétféle feljegyzés maradt számunkra. A legegyszerűbb, amit főként élete első szakaszában alkalmaz, havonként vagy évenként felsorolja naplójában az elolvasott könyvek szerzőjét, elmét, s az ezekről alkotott véleményének csak a legritkább esetben ad hangot. Tulajdonképpen "önismeretre vezérlő tükör" lévén a napló, ennek talán az a célja, hogy a napló legalább a könyv elmére emlékeztesse íróját élete későbbi éveiben. Néhányszor előfordul, hogy egy-egy olvasmányélményről lapokon keresztül beszél. Naplójának lapjait ilyenkor az olvasott regény cselekményének elmondásával tölti meg, s nem rest az olvasott műről bővebben is megírni véleményét. Miért, miért nem, ezek a legkevésbé érdekes lapok. A tartalomelmondás unalmas, semmiképpen sem tudja lekötni az olvasó érdeklődését. A mai olvasó s a kutató számára azok a legérdekesebb lapok, amely Szűcs Miklós napi élményeit tartalmazzák. Ezek elolvasása során a reformkori Miskolc eddig teljesen ismeretlen területei tárulnak fel. Közelsem volt olyan tisztázott, még Szendreinél sem, hogy a negyvenes években ennyire erősen elkülönült volna Miskolcon a radikális fiatalság és a konzervatív vagy a fontolva haladók csoportja. A reformkori tisztválasztó közgyűlések hangulatát, történetét éppen Szendreitől már megismerhettük, Szűcs naplójából azonban a közvetlen élmény frissesége, szubjektummal való telítettsége köti le az olvasó érdeklődését. A kutató pedig ujabb és ujabb ötletet, témát, eligazítást nyerhet a reformkori témához. Adatai azonban nemcsak a politikai csatározások, a mindennapok gondjaiban nyújtanak elegendő tájékoztatást, hanem sok egyéb tekintetben is. Ezekről már bevezető tanulmányomban - ugy vélem -