KILIÁN ISTVÁN: Szűcs Miklós naplója, 1839-1849 (Documentatio Borsodiensis 3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1981)
Szűcs Miklós naplójegyzetei
Kun Bálint, Szalay Antal, Kovács György, Elek Mihály. A ' Tiszát ez alkalommá] láttam először, elébb láttam a' Visztulát 'a Dunát, 21- én Reggel, midőn már a' megvett iákat osztályozni kezdek, érkezett az uradalmi kormányzótól azon rendelet, hogy (81 a)senkinek sera adassék el fa, míg a ; hatóság bizonyítványával magát nem igazolja, hogy nem nyereségre, hanem égett házához veszi. Igy hát fa nélkül kellett visszatérnünk. Ezúttal Tarczal fele jöttünk. Látszik a* hegyaljai városokon, hogy virágzások már elmúlt. Igen kellemetlenül hatott rám midőn égett városunkat, puszta kéményeivel, kormos falaival a' távolból megpillantani. Haza érvén első gondom volt bizonyítványt szerezni, mit városunk bírájától nyerek. 22- én Reggel k. órakor a' Praefectushoz rándultam ki D(iós) Győrbe, tőle egy kis felvi.lágosító írást hoztam az iránt, hogy a' tokaji tisztek ne csak az alispán bizonyítványát fogadják el, mint neki íratott, hanem a' város bírájáét is. Garas bátyám, Bertus és Lajos öcséimmel ismét Tokajba utazott . 23- án Szederkénybe rándultam ki, Ónodon, Pogán, Csecsen, Sze geden, Örösön keresztül, e' vidéken most járék először. Nyilas Sámuelben a' helybeli papban egy őszinte becsületes emberre találtam, utam célját itt sem értem el, mert a' fa befuvarozására nézve nem alkudhatom, mig a' szekeresek a' fát nem lát ják. 26-án Elolvastam Wesselényinek Szózat cimű, általam még Po'sonyban olvasni kezdett munkáját. 2?-én Ismét Szederkénybe menék ki, fáink hazaszálitása iránt rendelkezni. 28-án A' már tegnap a' Tisza partnál kikötött fáinak, történetből-e vagy némelly irigyek ármánya következtében a' viz elvitte, 's csak bajjal lehetett Palkonyánál megtartani. Tehát Palkonyánál kellett fáinkat kivonatni, itt egy paraszt gazdánál szálásoltunk. Én rosszul lettem, hanem két napi koplalás megorvoslá gyomrom romlottságát. E' lefolyt hó tizenkilenczedik napjának borzalmaihoz még sokat lehetne adni. A.' köznép közt azon hír repes, hogy kénköves eső hullott. Valóban szinte megfoghatatlan is, miként terjedhetett
