KILIÁN ISTVÁN: Szűcs Miklós naplója, 1839-1849 (Documentatio Borsodiensis 3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1981)

Szűcs Miklós naplójegyzetei

Most látom már, hogy testvérem, barátom elvesztése, nem-egyéb volt, mint előkészítés a' legnagyobb veszteséghez, elvesztéséhez annak, kinek mind anyagi, mind szellemi létemet 's képeztetésemet Isten után köszönhetem, mert többszörös szomorúságok által edzetik csak meg a' sziv arra, hogy a' nagyobbak szét ne zúzzák. Nem épen hirtelen támadt, hanem lassanként keletkezett zivatar módjára sújtott reánk e' csapás, de mind a' mellett ki készülhet el egy jó atya halálára? Egy jó fiú soha, mert ki ezt teheti, e' nevet nem érdemiette. ( ... ) 18- án Délután Kun Lajos látogatott meg, ő mostanában Gömörben járván, elbeszéli a' gömöri gyűlést, mellyben a' házi adó számos cortesek ellenére a' Szentiványi Károly jeles szónoklata következésében elvállaltatott, de az ősiség meghagyatott. Mumhard a' pénztárnok vitte be a' corteseket. Tegnap estve 7 óra tájban jővén haza Samuval, kapunkból látánk a' klastrom felől az uj templom felé egy szivárvány forma, de halvány fejér fényű húzást az égen, mellyet mi ekkor felhőnek gondoltunk, de ma a pinczéből jővén 8. óra tájon ismét látám az égen azon jelt. és másokat is hallók felőle beszólni. - Ma halt meg Korponay úr nője, ebben is egy jó házi asszony mult ki. — Jó'sef estvéje lévén Vágó bácsiéknál valánk vacsorán, kívülünk csak Pap János úr és nője vala ott. 19- én Vadnay Lajos úrnál tisztelkedtünk. ( ... ) (63 a) 25-én Samu T(isza)Keszibe ment ki az öreg Bük 'Sigmond úrhoz, kinek ügyeit ezután ő viendi. Mult holnapi naplómban érintem, hogy miként ámított el némelyeket Rácz színész, azzal, hogy magát a' palkonyai mágneses álomban lévő asszonynak adta ki, ma pedig ismét még többeket ámított el, az által hogy azon eseményt színpadra hozta

. A ' város népe valami igen érdekeset várván, olly nagy számmal gyűlt be a' színházba, hogy sokan visszatérni kényte lenit tettek 's a darab pedig olly silány volt, hogy én bár előre elkészültemi, a' legsilányabb látásához, mégis haladta várakozásomat, ( ... ) Örömest megengedem bárkinek, hogy polgári állásra, vagyonra nézve kitűnőbb atyát bírt légyen mint én, de hogy atyát a* szó igaz értelmében néla jobbat, azt senkinek sem. íme ide igtatom jellem rajzát, még pedig nem úgy, mint azt gyermeki gyön-