KILIÁN ISTVÁN: Szűcs Miklós naplója, 1839-1849 (Documentatio Borsodiensis 3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1981)
Szűcs Miklós naplójegyzetei
nélkül tanulták be e' táncot, és a' franciát is, vélek együtt egy Ró' sa nevű vasas strázsamester is. A' bálok népességének sokat ártott a' kereskedői bál. Mert megoszlott a' közönség a' sok bálban, mint hallom az utolsó Casino bál is néptelen volt. Tegnap a' kereskedők utolsó bálja álarcos volt. Ezen hó olly lágy időjárású volt, minőre idős emberek sem emlékeznek. Némely napokon az ifjak már felső köntös nélkül jártak. A' gyümölcsfák bimbói dagadnak. Kertünkben a' jerikói rózsa és bodzafa kileveleztek. De azért nem feledjük, hogy egy fecske nem csinál nyarat, söt félünk, hogy a' gyümölcsfák bimbai elvesznek, az igen hihetően következhető hidegek miatt. Az időnek esőre fordultától is, csak nehezedése várható édes atyám bajának . M a r t i u s . 4-én Úgy látszik, mintha az időjárás Martiust Februárral cserélte volna fel, a' mult hónapi szép napok után csakugyan igen kellemetlen idö következett. E' hó esőzéssel kezdődött. Tegnap pedig hideg állott be 's a' hó megindult, majd egész nap havazott .(...) Mart 2 5*-én Úgy akará a' végzet, hogy ismét - már harmadszor egy pár év alatt (6l a) gyászsoroknak nyissam meg naplóm lapjait. A' legérzékenyebb fájdalommal emlékezhetem csak vissza, a' folyó hónap 5-ke ólta lefolyt napokra, de a' fiúi tisztelet tartozását vélem az által is teljesíteni, ha megdoldogult édes atyám végnapjait, 's éltepályájának főbb vonásait emlékezetemben megújítva, azokból e' helyre is egy gyászrajzot igtatok. Sosem feledém, hogy szeretteim, kik bírása adá éltemnek a' legtöbb becset emberek és halandók, a' közelebbi években gyakran megfordult elmémben, hogy legnagyobb földi jótevőmet édes atyámat is el kell veszténem egykor, 's mindannyiszor kebelrázó borzadás futotta végig bensőmet, 's ezen gondolat nemcsak perceim, de napjaim hosszabb sorát is keserité meg. A' közelebbi évek érzékeny csapásai után azonban az a hit kezde bennem éledni, hogy jobb napok derülendnek reám, ennyi vészes idők után.
