KILIÁN ISTVÁN: Szűcs Miklós naplója, 1839-1849 (Documentatio Borsodiensis 3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1981)

Szűcs Miklós naplójegyzetei

Albíró lett Bojtos Mih(ály) aljegyző Rozgonyi Alaj(os) őrhadnagy Csontó. Tanácsnokok Povazanecz, Debreczenyi Lász(ló) Lökös Imire) Hanko. Pénztárnok Nisalkovics. ( ... ) 31-én Mával vége az 184l-ik évnek, 's ismét oda egy év a' leghosszabb 's legrövidebb időből, Igenis az idő hosszú annak, kinek percei kedvetlenségek közt folydogálnak, rövid annak kit szerencse hordoz karjain. Kétségkívül megtéve ez év is reám nézve hatását mind anyagi mid szellemi tekintetben. Bővebbültem mind testben mind lélekben. Ez év első felét Pesten töltöttem, nemcsak e' város, hanem ottani helyzetem is kedvezének tapasztalatok gyűjtésére. Fő feladat most előttem lelki nyugalomra tenni szert. Nem sorsommali elégedetlenség, sem a' lelkiismeret az, mi engem békétlenkedtet, hanem azon átmeneti korszaka életnek, midőn az ifjú képzeletének rósas álmai komoly valóval kezdenek öszveütközni. Ezen időpont kellemetlenségeit én igen nagy mértékben érzem, annyival inkább, mert különben is hajlandó vagyok a' búskomolyságra, a kedvetlenségből melly kedélyemet gyakran fátyoloza, kibontakoznom ritkán áll hatalmamban, sőt vidámabb perczeket hozni reám néha a' viditó tárgyak 's körülmények sem képesek, csak véletlenül lobbanak fel azok ollykor ollykor. Különben is igen élénk képzelődésem a' sok zagyva olvasás által még ingerlékenyebbé lett. alig tudok néha a' kellemetlen ábrándo- (32 b) zásoktól megválni, ha kérdi illyenkor valaki, hogy mi bajom, alig felelhetnék rá egyebet, mint hogy bajom az, hogy kedvetlen vagyok. Több évekig nem vettem magamon észre, 's másoknak sem akartam hinni, hogy ennyire elmerültem légyen már a' buskomolyságban, de immár megismervén hogy úgy van, látom hogy szükséges ebből kivergődnöm. Egyébiránt ugy sejtem, hogy ez aggódás, minden gondolkozni szerető ifjak tulajdona, némelly jeles irók fiatalkori müvein is eláradva találom azt, nem mondom azonban, hogy e' nélkül nem lehet valaki gondolkozni szerető ember, sőt gyöngeség ez, melly nélkül lábolni át ez átmeneteli időt még dicsőségesebb. En ugyan már alig ha levetkezhetem e' magamban vonultságot egészen, az illy ember pedig világi szerencsére nem tarthat számot. Sokszor sajnosán érzem, hogy milly hátra vagyok az emberekkeli társalkodásban is, idegenek közelébe elfogultság száll meg, nehezen tudom magamat körükbe bele találni. Az a' fonák iskolai nevelés hiánya-