KILIÁN ISTVÁN: Szűcs Miklós naplója, 1839-1849 (Documentatio Borsodiensis 3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1981)
Szűcs Miklós naplójegyzetei
II. 1841. tett, ő mindazonáltal, társai nevében is, megbocsát, a' szónoknak. Mire Halász válaszolá, hogy őt a' sors olly helyzetbe tevé, hogy a' papi bocsánatnak semmi hasznát nem veheti, többet érne úgymond ha e' helyett néhány vegyes házasságot áldana meg tisztelendő úr." (k b) 5-én Borsodnak 's Esztergomnak, a vegye házassági ügyben kelt, ellenkező szellemű levelei olvastattak fel. - Ezen gyűlésen történt Horarinak nevezetes nyilatkozata, melly.ről, alább levelemben szólandók. Fáy András idézett egy törvényt, melly azt rendeli, hogy akik a' pápához mennek panaszra csonka toronyba zárassanak; és a' fejedelem mondjon rajok Ítéletet. Mi - úgymond a' szónok - nem függünk Rómától, 's nem is vagyunk vele más öszveköttetésben, mint azon pénznél fogva, melly az investituraert, honunkból oda fizettetik. Monda, hogy mért ne áldhatnánk meg a' vegyes házasságot most is, ha 50. évekig megáldhatták?" Gyarmathy erre azt feleié: hogy 50. évi hibáját most akarja helyre hozni a' papság. Erre pedig Szentkirályi megjegyzé, hogy e' szerint hát a cath. papság sem infallibilis. Szüléimhez igy írék Febr.7-én. Én most tárgyak hiánya miatt csak röviden írok. Egésségem jó, 's most annál jobban érzem magam, hogy főnököm öccsével együtt vagy h. napot a' ráczkevei úriszéken töltend, H(egyessy) úr néha igen jó ember, én inkább szeretném, ha kevésbé, de állandóan jó volna. Kálmán nőtestvérei együtt a jövő holnapban szán dékoznak el hagyni Pestet, de Kálmán rövid időn visszajövend. Igy hát nem tarthatok tőle, hogy dolgaim igen megszaporodjanak mert főnököm maga is monda már, hogy ő nyárban gazda, 's. leginkább csak télben ügyvéd. Már alig várja a hid berakatását, hogy majorjába ki rándulhasson, mert monda már többször, hogy nem szeret egy helyben sokáig ülni. Huga kellemes és nyájas nő, kár hogy a' magyar nyelvben gyönge, igaz hogy a' német az ő anya nyelve, de azon időt mit a franc nyelvre fordított, sokkal jobb lett volna a' magyarban! tökélesedésre szánni, mert korunkban egy mivéltnek tartatni akaró leányban, hazája nyelvének elhanyagolása, megbocsáthatatlan hiba. loo