V. Busa Margit: Kazinczy Ferenc bibliográfia (Documentatio Borsodiensis 2. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1981)

Előszó

társak munkásságának alaposabb föltárása és mindenekelőtt célszerűbb módszerek révén jócskán lépett előre az irodalomtudomány s annak keretében a Kazinczy-filológia. Többet tudunk a korról, a korszaknak Kazinczy kikovácsolta stílusáról és irányzatairól; jó összefoglaló müvek, értékelések, szép verselemzések vannak a kezünkben. Csak éppen a korszak kulcsfiguráját, jónéhány évtized "címszereplőjét", Kazinczy Ferencet nem mutatja be egy hozzá méltó irodalomtudományi monográfia, amely legendákat oszlathatna, és tudományos hitellel igazolhatná a költők és Írók költőjét-iróját, a nyelvújítás ügyének diadalra vivőjét, a szerkesztőt és a müveltebb-pallérozottabb izlés gyönge testben is hajthatatlan lelkű zsenijét. Aki "életét és vérét" adta a magyar irodalomért. Aki az irodalomban és a művészetben élt, az volt számára az élet és az igazság. Aki sohasem tagadta meg azt a hitét, amely a magyar jakobinusok közé vitte, a felvilágosodás eszméit. Aki úgy kivánta a magyar nyelv virágzását, hogy közben a többi, a hazában élő nyelv virágzását sem kárhoztatta. Aki parányi falujában is európai tudott maradni. S aki - ha kinézett háza ablakán - "Weimarig" látott. Tudjuk, hogy Kazinczy Ferenc esendő volt,' mint ember. Sokszor tévedett, olykor hibásan itélt meg nagyságot és tehetséget. De éppen esendőségében és gyarlóságában megragadó ez a végeredményben hibái és gyarlóságai fölé növő "literátor" /ahogy Babits Mihály nevezte egy róla szerzett pompás színdarabjában/; aki még alkalmi verseiben sem a személyt nézte, hanem a megéneklósre méltó ügyet. Rengeteget Írtak róla. Fontosat és kevésbé fontosat, óletrajzi adatokat és irodalomtörténeti tanulmányt. Riasztóan sokat. Talán éppen ez a könyvtárnyi anyag rettenti vissza a kutatókat attól, hogy nekifogjanak a nagyon-nagyon kivánatos monografikus feldolgozásnak. Ki választhatja el a feltétlenül elolvasandót az elhagyhatótól? Ki mondja meg, mi az, amit föl kell dolgozni, s amit csak épp tudomásul kell venni; és mi az, amit még kézbe sem érdemes fogni? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában segit ez a bibliográfia, amelynek nem több és nem kevesebb a célja,