H. Szabó Béla: Herman Ottó és Lillafüred - Borsodi kiállítási vezetők 2. (Miskolc, 1975)
Hermann Ottó és Lillafüred
Hiába próbálták behálózni címmel, ranggal, jutalmakkal — a pénzt mindig szociális célokra továbbadta, a címeket pedig nem fogadta el. Herman Ottó és Lillafüred Alsóhámorban az egykori szülői háznak csak a helyét ismerjük. Az 1878-as árvíz idején rongálódott meg, bontották le. A telket ő maga mutatta meg Lambrecht Kálmánnak és szinte ellentmondást nem tűrő hangon, úgy beszélt róla, mintha valóban itt és nem Breznóbányán látta volna meg a napvilágot. Életútja és életműve alapján ez érthető. Számára ez a hely jelentette a két édesanyát: az édes anyaföldet és szülőanyját. Az elsőről csodálatosan vall A bükkerdő c. írása: „Gyermekéveim legszebb emlékei a bükker. d őiből mosolyognak felém. Hányszor osontam ki a házból, mélyedtem be a bükkösbe, az egyetlen templomba, amelyben igazán szívem és eszem szerint tudok ájtatos lenni! És milyen is ez a templom! Földjét halo_ ványsárga levelek borítják, oly szépen, mintha nem is a szél, hanem gondos kéz hintette volna el. A sudarak oly egyenesen, oly merészen állnak, mint a gót templom oszlopai, de oly komoran, mert kérgük szép világos-szürke, fehérrel átfutott, s a márványozást a moha végzi rajtok. A koronák is úgy érnek össze, mint a gót bolthajtás íve_ zete; de a bükkerdő bolthajtása kacagó zöld s mesterlyukain nem a padlás szennye, hanem a tiszta kék ég nézeget be, belopódzik rajtok a napsugár, mely a rezgő levelek árnyékával játékot űz a sudarakon, s ha forrásra talál, mint a tükörről, úgy pattan visz- sza róla, hogy valamelyik sudár derekára titokzatos Máriákat rajzoljon.” Az én édesanyám c. írásában pedig az életet adó anyáról emlékezik meg öreg fejjel, mély elfogódottsággal : „Drága Anyám! .. .S hát ha megérted volna azt is, hogy a fiad eleven minisztereket szapul — lúggal! 42
