H. Szabó Béla: Herman Ottó és Lillafüred - Borsodi kiállítási vezetők 2. (Miskolc, 1975)

Hermann Ottó és a Magyar Tudományos Akadémia

Egész élete az emberi haladásért, állandó szívós harcban folyt bele az időbe, amivel a tu_ domány fejlődését szolgálta. írásban, a nyomtatott betű szavain keresztül, de élő szóval is. Megrázó erejű előadásai hosszú évekig emlékezetesek maradtak, pedig nem segítette ilyen irányú munkásságát senki sem. Sokszor több órán keresztül saját kezűleg rajzolta azokat az ábrákat hatalmas ív papírokra, amelyekkel a tudományt népszerűsítő előadásait igyekezett a szemléltetésen keresztül közérthetőbbé tenni. Ezek közül a legkiemelkedőbb A rét zenevilágáról c. előadása, melynek illusztrációja az a kotta (17. kép) volt, amit a réten hallható tücsökzenétől kezdve a madárdalig és -füttyig hangjegyek formájában ugyancsak saját kezűleg rótt papírra, de akkor, amikor már ötvenéves kora után teljesen süket ember módjára élt. E produkcióban az az óriási, hogy valamikor fiatal korában hallott zenét rögzíti papírra, nem azt, amit az írás pillanatában hallószervein keresztül érzékel, a tücsök ciripelésétől kezdve a madárfüttyig, hanem azt az egykor hallott melódiát, amit már csak idegrend. szerén keresztül tud úgy átélni, ahogy azt rajta kívül csak egy ember volt képes, Beethoven,

18. kép. „Kontyos” pásztorkunyhó

35