H. Szabó Béla: Herman Ottó és Lillafüred - Borsodi kiállítási vezetők 2. (Miskolc, 1975)

Másfél évtizedes nagy vitája a bükki ősemberről - a magyar ősrégészet születése

dúló feltáró- és kutatómunka, amit pont e hely leletanyaga alpján ismert meg az egész tudományos világ és tette híressé Kadic Ottokár geológus és Hillebrand Jenő ősrégész nevét is — amit a Szeleta-barlang falán ma már emléktábla is hirdet. A kutatás első szakaszában a jégkor utáni állatfauna nagytömegű csontlelete került felszínre, majd az alsóbb rétegekből azok a gyönyörű, babérlevél alakú, kalcedonból — mai ismereteink szerint üveges kvarcporfirból — hasított és nem „pattintott” lándzsahegyek. Szerinte kőből eszközt hasítani lehet és nem pattintani.

A Szeleta-barlangi leletek leginkább a franciaországi Solutrei kultúrához hasonlítanak (15. kép). Azóta kiderült, hogy attól szebbek, finomabban megmunkáltak, úgyhogy ma már ezt az anyagot, mint önálló kultúrkört tartják számon '— Szeletai kultúra — néven. Ezzel indul el nemcsak az ősrégészet hazánk határain belül virágzó

16. kép. Herman Ottó

29