H. Szabó Béla: Herman Ottó és Lillafüred - Borsodi kiállítási vezetők 2. (Miskolc, 1975)

Másfél évtizedes nagy vitája a bükki ősemberről - a magyar ősrégészet születése

1891-Jben Miskolc belvárosában, a Bársony, féle ház alapjainak ásása közben két olyan tenyérnyi nagyságú kődarabot (13. kép) találnak a munkások, amely szélein gyanús nyomokat vélnek felfedezni. Mintha emberi kéz munkálta, formálta, alakította volna ezeket Megmutatják Hermannak, akiről az élt a köztudatban, hogy mindent tud és mindent ismer. Első látásra kijelenti, hogy ez a jégkor után itt élt ember, az ősember eszköze — szamócája — volt. Ez a tősgyökeres, zamatos kifejezés tőle származik, amit azóta átvett és beszél a régészeti szakirodalom. A leleteket 1893-ban ismerteti és reá támad az ország összes régésze, geológusa, mondván, hogy a jégkor Magyarországra nem terjedt ki, diluviá. lis réteg a lelet közelében nem mutatható ki, így a leletek nem lehetnek az ősember eszközei.

Az ádáz vita tart egészen 1906-ig, amikor a kormányzat biztosítja a hitelesítő ásatásokhoz

13. kép. Bársony-házi szakóca, Herman Ottó keze- írásával