Végvári Lajos: A XX. század magyar festészete a miskolci képtárban - Borsodi kiállítás vezetők 1. (Miskolc, 1975)

Bevezető

megváltoztatására. A modern művészet lassabban alakítja az emberiség világképét.

A mai magyar művészetben tehát formák és tartalmak, iskolák tapasztalatai és egyéni lelemények egyaránt hatnak. E szempontok alapján kíséreljük meg bemutatni legújabb festészetünk tendenciáit.

A nagybányai tradíció örökösei azok a művészeink, akik a valóságból alakított színek segítségével érzelmi-indulati hatást váltanak ki a nézőből. Ezek a mesterek szükségszerűen alárendelik a témát a színek zeneiségének. Ebbe a tendenciába sorolható számos vezető mesterünk. Az elsők között említjük Domanovszky Endrét (1907-1974), számos faliszőnyeg és reprezentatív, szocialista tárgyú freskó alkotóját. Képtárunk kiállításán szereplő művei (35, 39, 42. kép) kiválóan szemléltetik festői eszközeinek változatosságát. Szentiványi Lajos (1909-1973) Fény és derű című alkotása (41. kép) nagy koloristánk egyik főműve. Az idősebb generációhoz tartozik Frank Frigyes (1890— ). önarcképe figyelemre méltó festői leleményekkel büszkélkedik (33. kép). Az említettekkel együtt kezdte pályáját Bart ha László (1908- ) aki a színfoltok és ecsetvezetés sajátosságaiban rejlő esztétikai hatást kutatja (64. kép). A magyar festészet társtalan jelensége a kifogyhatatlan elbeszélő kedvű Szabó Vladimir (1905— ). Az élet egymásnak

ellentmondó változatait, humort és groteszket ötvöznek egybe gazdag részletrajzű, mesehangulatot árasztó festményei (58. kép).

Érdekfeszítő festői világot alakítanak ki a mai magyar festészetben Bernáth Aurél egykori tanítványai. Közülük Kokas Ignác (1926— ) maga is iskolát teremtett gazdag

festőiségű és különleges látomásokat összegező piktúrájában (68. kép).

A Vajda-Ámos-tradíció is tovább él mai