Walterné Müller Judit (szerk.): Több mint élettörténetek. Sorsok. A magyarországi németség kollektív büntetése a második világháború után, baranyai visszaemlékezések és tárgyak tükrében (Pécs, 2009)

A munkatáborban egyetlen vigaszuk a hazagondolás mellett a közös könyörgés volt az Úrhoz. „Édes Istenem, ne hagyd, hogy elvesszünk, / hogy hazátlanok legyünk az idegenben, / Uram, segíts minket a szükségben, / adj nekünk hajlékot és mindennapi kenyeret, / Uram, szánj meg minket, és irgalmazz / nekünk, bűntelen szegényeknek. / Mindent elvettek tőlünk, / Boldogságunk és örömünk elszállt. / Uram, add vissza nekünk hazánkat...” (részlet)

Az imádságot az asszonyok együtt, mondatról mondatra rakták össze a táborban, aztán Rozi néni írta le utánozhatatlan gyöngybetúivel. A mai napigtudjafejből a szövegét.

24