Walterné Müller Judit (szerk.): Több mint élettörténetek. Sorsok. A magyarországi németség kollektív büntetése a második világháború után, baranyai visszaemlékezések és tárgyak tükrében (Pécs, 2009)

Molitor György, Gyuri bácsi húgával, Terivel és édesanyjával Molitor Jánosné, Lauer Máriával. Erdősmecske, az 1940-es évek eleje.

egyben. Itt éltünk 18 hónapig. Apámék akkor úgy határoztak, inkább visszamegyünk. Mi Magyarországon születtünk, nekünk ott lenne a helyünk, hát visszamegyünk. A nagymama, a húgom és én eUndultunk, hogy jutunk, amíg jutunk, próbáljuk meg, hátha vissza tudunk jönni Magyarországra! Apám meg anyám jön majd utánunk, ők mindenhogyan utol fognak érni bennünket. Egy 14 és egy 10 éves gyerek, meg egy 60 év körüli asszony, akik abban az időben jóformán még Pécsig sem jutottak el, most azt keresik, hogy merre kell Németországból hazafelé menni...

Egyszer vissza akartunk költözni a falunkba, Erdősmecskére. A falu végén az utolsó ház üresen állt, de a visszatéréshez a tanács jóváhagyása kellett. Akkor az egyik telepes felszólalt, hogy ő ezt nem javasolja, mert hajói megnézzük, a Molitor János, azaz apám, még kulák is lehetne, mert az apja géplakatos mester volt. Ez igaz, de az is, hogy a nagyapa már 1945-ben meghalt. Mikor ezt meghallottam, azt mondtam a szüleimnek, hogyha ők vissza is akarnak menni, én ezek után nem megyek vissza már Mecskére.

Esküvő Erdősmecskén, 1959 áprilisában. Molitor György, Gyuri bácsi feleségül veszi Müller Jozefát, Szefi nénit. Az ifjú párral a szülők, nagyszülők, testvérek láthatók. Baloldalon ül a nagymama, MoUtor Ferencné (Rézi néni), akivel a kitelepített Gyuri bácsi és húga, Teri 1948-ban hazaszökött Németországból. Rézi néni akkor 60, Gyuri bácsi 14, Teri néni 10 éves volt. Több mint egy hónapba telt, amíg hazaértek. Gyuri bácsiék az ötvenes években Bicsérden laktak, de lakodalmukat az egykori mecskei házukban, Ületve kocsmájukban tartották. Ezt ebben az időben egy egykori “telepes" működtette.

12