Walterné Müller Judit (szerk.): Több mint élettörténetek. Sorsok. A magyarországi németség kollektív büntetése a második világháború után, baranyai visszaemlékezések és tárgyak tükrében (Pécs, 2009)
Kitelepítettek egy családot ’47-ben, de a lányt nem vitték el, ő valahogy nem volt a listán. A házukba telepeseket tettek, így nem tudta elhozni a holmiját, meg nagyon félt is. Én bátrabb voltam, elmentem a lovaskocsival, de engedélyem nem volt rá, nem is kértem, mert úgyse adták volna, hát így mentem. Fölraktuk, hazahoztuk a holmiját hozzánk. A telepes mondta, hogy nagybajban leszek, mert ezt elhoztam. Válaszoltam, hogy ez igaz, én a lány cuccát elhoztam, de lehet, hogy ő nagyobb bajban lesz, mert ő ezt az egészet elvette. Idejött, beült a kész házba, a máséba, ez semmi? Amit én elhoztam, az azé a lányé, a sajátja. Én nem félek, mondtam. Erre bement, és nem is lett semmi. Éjjel vitték a sváb családokat az állomásra, hogy küldik őket Németországba. Semmi ennivaló nem volt náluk. Egy nagy kosár gyümölccsel, kaláccsal lementem az állomásra. Ott nem engedtek senkit még a közelükbe sem. Akkor megkértem az ottani főnököt, és ő megengedte, mondta, öt percem van. Kinyitották a vagonon a lakatot, be tudtam nekik adni a kosarat. Nagyon örültek is nekem, de sírtak is. Mint a jószágoknak, úgy kellett ott állniuk. Még engem is be akartak oda rakni. Az egyik katona mondta, tessék azonnal bemenni. Válaszoltam neki, hogy csak menjen előbb maga, majd akkor én is megyek. Egy másik katona szólt neki ekkor, hogy én engedéllyel ott lehetek. Én mindenkit szerettem a faluban. Ha az ember fiatal, van mersz is. Legalábbis én így voltam. Örülök, hogy sok embernek tudtam segíteni. Rácmecskei (ma Erdősmecske) barátnők a falu határában. Balról Ámán Rozália, akit 17 évesen hurcoltak el "málenkij robotra" a Szovjetunióba. Ott fél év múlva meghalt. Középen Rehes Veronika, Verica néni (ahogy akkor szólították, Verka). Őt rác (szerb) származása révén nem érintette személyesen a deportálás. Jobb oldalon a 17 évesen elhurcolt Löfler Teréz, Rézi néni. Hazatérése után, mivel közben mindenüket elvették, házukban már az úgynevezett telepesek laktak, Verica néni családja fogadta be. Férjhez meneteléig náluk talált otthonra. Relics Veronika, Verka ünneplős ruhájában a kerítésük előtt, 18 évesen. 10
