Begovácz Rózsa – Burján István – Vándor Andrea: Baranya népművészete (Pécs, 2008)

Népi kerámia

Mohácson az 1718-ban még egy céhben dolgozó korsósok és fazekasok a 19. század elejére már különváltak: a korsósok céhébe tartozó mesterek a mázas korsók mellett mázatlan, feketére égetett korsókat, kantákat készítettek. A fekete színt egy különleges technika alkalmazásával, a vörös agyag redukciós égetésével érték el. A fennálló edények jellegzetes típusai a nagykorsók (keskeny fenekű, öblös, kétfülű, ujjal benyomkodott abroncsokkal ellátott, nagyméretű korsók), háremkorsók, koronáskorsók, bendisek és kanták. A korsókat százezrével szállították a Dunán Törökországba. A mohácsi tálasedény szintén kedvelt áru volt Magyarországon és külföldön is. A tálak mintája a vásárlóktól függően változott: a németek az egyszínű, zöld edényeket kedvelték, a törökök a pettyes, fröcskölt, vagy „macskanyomos", a református magyarok a virágos, madaras tálakat vásárolták szívesen. Mohácsi cserepes a vásáron, Pécs. 1966, Mándoki László felvétele. Tál / Itsz: 52.1468.1 m: 6,2 cm / átm: 24,5 cm Mohács