Begovácz Rózsa – Burján István – Vándor Andrea: Baranya népművészete (Pécs, 2008)

Viseletek

Szerb lakodalmasok Sombereken. 1921, a fénykép készítője ismeretlen. A falvakban egészen a második világháborúig népviseletben jártak. Valószínűleg a háború utáni politikai helyzet is hozzájárult az öltözködési hagyomány megszűnéséhez, hiszen nem szívesen kérkedett senki német származásával. A baranyai szerbek száma az első világháború után jelentősen megcsappant. Viseletük teljesen más volt, mint a környező etnikai csoportoké. Ruházatukat önmaguk állították elő. Viseletükben egyidejűleg jelen volt az archaikusabb viselési mód és a polgári hatás. A szerb nők házilag szőtt igen vékony vásznat (grimiz) használtak ingük elkészítéséhez. A női ing rövid, bevarrott ujjú. Az inget fehér, apró mintákkal hímezték a nyakkivágásban és az ujján. Gyári, kockás gyapjú anyagból készült rakott szoknyát hordtak. Kötényük maguk fonta és szőtte egyszínű gyapjúból készült. A kötényt azsúrozással és színes hímzéssel is díszíthették. A nők ünnepnapokon igen érdekes szabású és díszítésű mellényt hordtak. Mellényeiket az alapanyag színével azonos gyönggyel díszítették. A férjezett nők fémszállal (arany vagy ezüst) varrt, hajat takaró főkötőt (dzega) viseltek. Különleges alkalmakkor erre a hímzett főkötőre még egy háromsarkos, szintén fémszállal hímzett kendőt (rogalj) is kötöttek. Nyakukon akár többsoros, ezüst pénzfüzért viseltek. 60