Begovácz Rózsa – Burján István – Vándor Andrea: Baranya népművészete (Pécs, 2008)

Viseletek

kalpag, kaftán, papucs, csizma stb., bár ezek né­melyike déli szláv közvetí­téssel jutott el hozzánk. A következő századokban a politikai helyzet követ­kezményeként erősödik a német hatás (kalap, kar­ton, pántlika, lajbi, prusz­lik stb.), amely egyben a manufaktúrák termékei­nek fokozott terjedését jel­zi. A szláv népekkel való kapcsolat elsősorban pa­raszti szinten mutatkozik, és számos kölcsönhatást eredményez. A magyar nyelv ekkor ismeri meg a következő szavakat: gatya, kabát, sapka, karima, pe­lenka stb. A magyar népviseletek ter­mészetesen nemcsak a kül­ső hatásokat olvasztották magukba, hanem tájan­ként változó belső fejlődé­sük is mérvadó. A magyar viselet jelentős mértékben hatott a ve­lük együtt lakó népekre. Ez különösen jellemző Baranya megyére. Természetesen nem vállalkozhattunk arra, hogy valamennyi néprajzi és etnikai csoport népviseletét bemutassuk. Főleg azo­kat részesítjük előnyben, melyek még a közelmúltban virágoz­tak, vagy még napjainkban is megtalálhatók. Az ormánsági női viseletet régebben a fehér szín jellemezte és tette igen archaikussá. Az asszonyok haját a leányokéhoz ha­sonlóan középen választották el. Két fonatba fonták, és a tarkó­ra felcsavarták. A hajra színes selyemmel bevont és művirágok­kal, arany-ezüst szálakkal, széles selyemszalagokkal, fekete csipkével gazdagon díszített főkötőt helyeztek. A főkötő formá­ja, a díszítmények színe, valamint a szalagok színe igen ponto­san mutatta az asszony korát és a viselés alkalmát. Régen a fő­kötő fölött a fiatalok tüllből, az idősebbek vékony vászonból ké­szült kendőt viseltek, melyet tűvel erősítettek a hajhoz. Szigetvidéki református magyar viseletek Részlet a kiállításból. 52

Next

/
Thumbnails
Contents