Begovácz Rózsa – Burján István – Vándor Andrea: Baranya népművészete (Pécs, 2008)

Pásztorművészet

A művészkedés minden nép kultúrájának velejárója és kifejezője. Tükrözi múltját, megjárt történeti útját, gazdasági-társadalmi életét. A népművészet alapvető vonása, hogy sohasem öncélú. A díszített tárgyak, eszközök - melyek a népművészet sajátosjegyeit hordozzák - hasznos tárgyai a mindennapi életnek. A művészkedő ember, nem csak az eszköz formájában, hanem díszítményeiben is kifejezésre juttatja a szűkebb közösségének igényét, ízlését. A pásztorok életformája sok tekintetben eltért a parasztságétól. A nyáj őrzése, legeltetése, gondozása, az erdei-, mezei élet, a magány szintén kialakította azt az eszközanyagot, amelyre a pásztornak a nap minden szakában szüksége volt. A pásztor, aki a nép, szűkebb értelemben a parasztság egy rétegét alkotta, maga is a népművészet hordozója volt. A népművészet közös gyökereiből alakították, formálták azokat az eszközöket, azokat a díszítményeket, amelyek már az ő életigényeiket szolgálták. Ezekben már a pásztortradíciók, a pásztor környezete, mindennapi élete, ízlése kapott helyet. A pásztor az anyagot is a környezetében találja, használati tárgyai, díszítésének technikája az általa készített eszközöknél változatosabb, a díszítmények pedig életformáját, gondolatvilágát és ízlését tükrözik. Tülök / Itsz: 75.15.1 / h: 35 cm / sz: 8 cm 22 Vetélő / Itsz: 52.246.1 h: 24,4 cm / sz: 4,5 cm Kisszentmárton