Vándor Andrea (szerk.): Múzeumi kalauz. A Janus Pannonius Múzeum és a Kanizsai Dorottya Múzeum - Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának gyűjteményei (Pécs, 2008)

Kanizsai Dorottya Múzeum, Mohács

Az országban zajló múzeumalapításokkal párhuzamosan, Mohácson is egyre erőteljesebb igény mutatkozott egy múzeum létrehozására. Az alapítást az 1526-os csatára való méltó megemlékezés, a környék gazdag régészeti és néprajzi anyaga, valamint az attól való félelem tette egyre sürgetőbbé, hogy megfelelő intézményi háttér nélkül a város és a környező települések ezen, kulturális javai veszendőbe mehetnek. A már korábban megfogalmazott gondolat végül 1923 augusztusában, a II. Lajos Múzeum Egylet megalakítását eredményezte. Az új egylet feladata „néprajzi tárgyak, könyvek és régi tárgyak" gyűjtése lett. A „könyvek" szó ebben az értelemben mindennemű korai dokumentumot magába foglalt, a régi tárgyak kifejezésben pedig a régészeti leleteket értették. Három osztályból állt, egy régészeti, egy könyvtári és okmánytári, valamint egy néprajzi szakosztályból. Jobbára adományokra épülő gyűjtemény az 1920-as évek végére még igen szerénynek mondható, mintegy kétezer érmével és ezerötszáz tárggyal rendelkezett.

Az egyletek általános feloszlatásakor, 1949-ben a II. Lajos Múzeum Egyletből Mohácsi Állami Múzeum lett, vagyona pedig a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium kezelésébe került. A mohácsi csata halottait hajdan eltemető Kanizsai Dorottya nevét 1953- ban vette fel.

Tudományos tevékenységében, gyűjtési stratégiájában az 1965- ös év hozott döntő változásokat: hivatásos muzeológus került a múzeum élére és a kor kultúrpolitikájának megfelelően megkezdődött egy szakirányú gyűjtemény kialakítása, mégpedig a magyarországi horvátok, szerbek és szlovének néprajzi anyagának szisztematikus összegyűjtése, tudományos igényű feldolgozása. Ennek megfelelően a múzeum gyűjtőköre országossá vált.

88

Kerámiagyűjtemény a múzeum raktárában