Vándor Andrea (szerk.): Múzeumi kalauz. A Janus Pannonius Múzeum és a Kanizsai Dorottya Múzeum - Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának gyűjteményei (Pécs, 2008)

Új- és Legújabb kor Történeti Osztály

táson szerepelt. Jelen kiadványunkban méltán képviseli azt a gyűjteményegyüttest, ami hazánk történetének egyik legküzdelmesebb eseményét idézi fel.

Számszeríj

1600 körül; fa, csontberakással, acél, növényi sodrat; h: 71,5 cm, íj h: 76 cm; Itsz.: SZ.57.1.1.R.

A szigetvári Zrínyi Miklós Múzeum gazdag fegyveranyagának része a bemutatott, vadászatra, céllövészetre használt nyíllövő számszeríj. Fa nyele csontberakással díszített, amelynek fő motívuma egy hatalmas, szárnyát kiterjesztő ragadozó madár. Emellett maszkos, kagylós, volutás, leveles, csontfelületre vésett minták teszik díszessé ezt a remek vadászfegyvert. Acél íja íves, külső felülete arany és kék festésű. Az íjhúr eredeti, vastag, sodrott kötélből készült. A számszeríj felhúzása fogasléces tekervénnyel történhetett.

A számszeríj nyélre erősített íj, 2-300 méterre is pontos és erős lövedékvető fegyver, íjhúrját használójának erőfeszítése nélkül is kifeszítve lehetett tartani. Felajzása nem volt könnyű, ezért az idők folyamán igen ötletes eszközöket (pl. kengyel, emelőcsiga, csörlő, fogasléces tekervény) szerkesztettek erre a célra. A keletázsiai eredetű számszeríjak a 10. században jelentek meg Európában, használatuk egészen a lőfegyverek koráig fennmaradt.

61