Vándor Andrea (szerk.): Múzeumi kalauz. A Janus Pannonius Múzeum és a Kanizsai Dorottya Múzeum - Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának gyűjteményei (Pécs, 2008)

Új- és Legújabb kor Történeti Osztály

intézmények elhelyezkedéséről, tulajdonosairól is információt nyújtanak. De nyomon követhetjük a város változó arculatát, épületek lebontását, átépítését, újak emelését is.

A bemutatott képeslapon a város főterén, a Széchenyi téren lévő Belvárosi templom (Gházi Kászim dzsámi) és a tér keleti oldalán álló épületek láthatóak. A török hódoltság megszűnése után a török templom a jezsuiták, a város, majd a ciszterciták tulajdonába került. A templomot többször átépítették. A képeslap a templom 1860-as években kialakított állapotát őrzi. Az épület jelenlegi formáját az 1939-ben megkezdett átépítés során nyerte el. A templomtól jobbra, a tér keleti oldalán a Nádor Szálló (1902) és a Királyi ítélőtábla épülete (1891) látható.

Dagerrotípia

1850-es évek eleje; ismeretlen mester, fém, textil, üveg, papír; kép sz: 7,5 cm, m: 9 cm, tok sz: 10,7 cm, m: 9,1 cm v: 1,3 cm,

Ltsz: F 8531.

A fotótechnika szempontjából is sokszínű fényképgyűjtemény egyik legkorábbi és legértékesebb darabja a bemutatott dagerrotípia: Czapf Károlyné, sz. Pulszky Anna portréja. A felvétel ezüstréteggel bevont rézlemezre készült, oldalfordított, színezett. A sérülékeny fotográfiát üveg előlap és karton hátlap között helyezték el, a zsanéros, patentzáras tok bársony és selyem borítású.

A legkorábbi fotográfiai eljárások egyikének eredményeként születtek meg a dagerrotípiák, ahol a valóság képe „azonnal - negatív közbeiktatása nélkül - pozitív képként jelenik meg." Az eljárás általános használata az 1839 és 1859 közötti időszakra tehető. A korszak miniatűr festményeihez hasonlóan ezeket az értékes felvételeket is díszes, s egyben a képet védő tokban helyez-50