Vándor Andrea (szerk.): Múzeumi kalauz. A Janus Pannonius Múzeum és a Kanizsai Dorottya Múzeum - Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának gyűjteményei (Pécs, 2008)

Új- és Legújabb kor Történeti Osztály

Az első bejegyzések egyike 1803-ból, a szöveg

írója Friedrich Steinkopf sangerhauseni iskolatársa, barátja

egyetemisták kérték professzoraikat, családtagjaikat, barátaikat arra, hogy egy üres lapokból álló könyvecskébe ajánlásokat, rövid versikéket írjanak - emlékül. A 18. századtól a versek rajzokkal és más díszítésekkel egészültek ki. Ezek a Stammbuch-nak, majd 1830-tól Poesiealbum-nak nevezett, több szempontból is érdekes kortörténeti források nálunk emlékkönyv néven váltak ismertté.

Friedrich Steinkopf emlékkönyvébe 112 bejegyzés került, az aláírások szerint 75 férfi és 25 nő tollából. 12 esetben monogramot találunk aláírásként. A versek főleg az örök barátságról szólnak, de az élet múlandósága és az emlékezés is gyakori témák. Mivel a bejegyzők között sok a katona, feltételezzük, hogy Steinkopf is egy katonai alakulat tagja volt, aki a bejegyzések dátuma szerint Eislebenből származott, Sangerhausenben tanult, majd 1806 és 1814 között bejárta fél Európát. 1816 után a Dél-Dunántúlon élt, ahová nősülés útján került: az emlékkönyvben utalást találunk arra, hogy Szauter Gusztáv pécsi ügyvéd nagynénjének a férje volt.

Oklevél

1896. Rajz: Vágó Pál munkája, metszés: Morelli G.F Intézete, nyomdai munka: Czettel és Deutsch Műintézete, Budapest; papír, nyomdai előállítású; sz: 84 cm, m: 59 cm; Itsz.: B.68.570.

A nagy számú, jelentős értéket képviselő irat- és nyomtatvány gyűjtemény darabja az ezredéves országos kiállítás alkalmával elnyert millenniumi nagy érem melléklete, melyet a Pécs-vidéki korszerű szénbányászatot meghonosító, Első cs. és kir. szab. Duna-48