Vándor Andrea (szerk.): Múzeumi kalauz. A Janus Pannonius Múzeum és a Kanizsai Dorottya Múzeum - Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának gyűjteményei (Pécs, 2008)
Képző- és Iparművészeti Osztály
Koszta József (1861-1949): Piroskendős lány, 1920-as évek vászon, olaj, 49 cm x 44,5 cm, j.j.f.: Koszta Itsz.: 59.88, Tamás Henrik gyűjteményéből. A lány tekintete az, amely megnyitja, átszellemíti a kép vastagon felrakott festékfoltjainak anyagszerűségét, és erőteljes színkontraszt kíséretével teremt kontrasztot a „képtest" és a „lánytest" egymásra vonatkoztatható súlyosságával. A megnyílás a tekintetben - az alkotói mentalitás alapján - sorsként (és nem motívumként) dramatizálja a portrészituáció nyugodt mozdulatlanságát a színek vibráló expresszivitásával együtt. Mert a (modell öltözete révén) jelzett szociológiai közegnek és a faktúra harsány önállóságának - témának és ábrázolásnak - sajátos feszültségével jellemezhető leginkább Koszta ezen alkotása. Magának a műtárgynak a szociológiai közege viszont részben a gyűjtők tekintete. Tamás Henrik egykori galériatulajdonos és műgyűjtő - aki az 1920-as években egy rövid ideig szerződéses viszonyban volt a művésszel, s így egy bizonyos havi összeg ellenében kapott festményeket tőle - gyűjteményéből került a portré a Modern Magyar Képtár gyűjteményébe. Mednyánszky László (1852-1919): Trén Galíciában, 1916 k. vászon, olaj, 38 cm x 51 cm, j.j.f: Mednyánszky Itsz.: 59.95, Tamás Henrik gyűjteményéből. A magas horizont fehéren monokróm sávja érintetlen felületként húzódik a képtér alsó részének színes, keskeny történésszalagja fölött. Ennek a „végtelenségbe" komponált időbeli eseménynek a pillanata a képnek azt a filozófiai bölcsességét asszociálja, mely által természet és történelem viszonya vizuális szimbólumokká fordul át. A természet, s így egyben az emberi ter113
