Várkonyi György (szerk.): Emlék-Kép. Centenáriumi kiállítás 1904-2004 (Pécs, 2004)
Pulszky Ferenc: A műgyűjtemények hasznairól (Atheneum 1838.185-189. p. Idézi: A műgyűjtemények hasznairól, Muzeológiai Füzetek 1979.2.10. p.) Pulszky, Ferenc: A mügyűjtemények hasznairól [On the Utility of Art Collections] (Atheneum 1838, pp. 185- 189) In: A mügyűjtemények hasznairól, Muzeológiai Füzetek, 1979,2, p. 10 Szó'nyi Ottó: A pécsi városi múzeum 1911. évi fejló'déséró'l és állapotáról szóló jelentés. In: Pécs-Baranyai Múzeumi Egyesület Értesítője 1912. március-június 67. p. 3 Szó'nyi, Ottó: A pécsi városi múzeum 1911. évi fejlődéséről és állapotáról szóló jelentés [Report onthe 1911 Development and Condition of the Pécs City Museum], In: Pécs- Baranyai Múzeumi Egyesület Értesítője 1912, March-June, p. 67. Pulszky Ferenc, mindannyiunk által jól ismert művében, „A műgyűjtemények hasznairól” c. munkájában 1838-ban a következó'ket írta: „Még mindig nagy azoknak a száma, kik a museumokat egészen nélkülözhető fényűzésnek gondolják, s csak azért tartják szükségesnek a fő városban, hogy a nemzet egészen pallérozatlannak ne tartassék, szemökben mű- s régiséggyűjtemények csak olyasmi, mint egy kostyáli atilla vagy gungelféle frack, mellyet, ha divatosan társaságba vagy gyűlésbe akarunk menni, magunkra veszünk, s nem is gyanítják, milly nagy befolyása legyen az illy gyűjteményeknek az egész nemzeti életre, a Ízlés kifejtésére.”2 Háromnegyed évszázaddal később, 1911- ben, a pécsi városi múzeum kiváló igazgatója, Szó'nyi Ottó a múzeum működésének irányait az alábbiakban foglalta össze: „A mi működésünk is a fórumon folyik le és a közvélemény irányító hatása alatt áll. Mi a nagyközönség lelkében akarjuk éleszteni az érdeklődést a múlt emlékei iránt, amelyekben az egységes fejlődés alapjait látjuk, de egyúttal nemesítjük a közízlést, mikor példákat tárunk a talmi művelődni vágyók elé a történelem, a régészet, a művészet, a néprajz és a természet mezejéről. S e törekvéseinket a helyi érdek zománcával vonjuk be, mikor megmutatjuk, hogy adott körülmények, viszonyok és állapotok között miként boldogult a művelődésben a múlt és mivé építsük fel a jövő kultúrpalotáját, de úgy, hogy az nekünk feleljen meg, akik az egyetemes fejlődés birodalmában egy pontra vagyunk területileg utalva.”3 A magyarországi politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyok, az 1802-ben alapított Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) után, a kiegyezést követően a 19. század utolsó évtizedeiben jutottak a fejlődés és az igények azon szintjére, hogy a vidéki városokban is létrejöttek, a helyi értelmiség, polgárság és politikai elit, ill. hivatalnokréteg támogatásával a múzeumi egyesületek, egyletek. E civil szervezetek aktív tevékenysége nyomán megnyitották kapuikat az első állandó kiállítások, ill. múzeumok. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi miniszter alábbi körlevelének részlete jól tükrözi azt a szemléletet és elvárást, amelyet a múzeumi egyesületekkel kapcsolatban az országos kultúrpolitika már 1873-ban megfogalmazott: „Nemzetünkre nézve a kulturális haladás kérdése sajátlagos viszonyainknál fogva - egyúttal a létfenntartás kérdése is lévén, felette kívánatosnak tartom, hogy a tudomány és művészet iránti érzék, a culturális haladás ezen legbiztosabb alapja az ország minél nagyobb többségénél feltalálható legyen. Hazafiúi buzga-Reform Era. What does this seemingly contradictory statement mean? A study of the 19tk- and 20,h-century sources of Hungarian museum policy show - for national, county and city museums alike - that the representatives of the profession, who in many cases might be called possessed, report of the accomplishments of their actions and institutions in the same way that they do of their troubles. The many difficulties were recorded in order to preserve, identify and present the irreplaceable mementos and resources of the past, trusting in a positive reaction from decision-makers as well as in a manifestation of public will deriving from the interest of society. In 1838 Ferenc Pulszky in his famous work “A műgyűjtemények hasznairól” [“On the Utility of Art Collections”] wrote: “There are still a great many who believe museums to be a wholly dispensable luxury, thinking it necessary to have one in the capital city only so that the nation not seem totally uncultured; in their eyes art and antiquities collections are rather like a tuxedo or evening dress which one dons when going to fashionable society or an assembly, never suspecting what a great influence such collections have on the life of the entire nation and the refinement of taste.”2 Three-quarters of a century later, in 1911, Ottó Szőnyi, the outstanding director of the Pécs city museum, summarized the directions of the museum’s operation as follows: “Our operation also takes place on the forum and is under the directing influence of public opinion. What we want to awaken in the soul of the public is interest in the memories of the past, which we view as the foundation of uniform development, but at the same time we improve public taste when we set examples from the fields of history, archeology, art, folklore and nature before those who wish to obtain culture. And we coat these efforts in the enamel of local interest when we show how culture got along in the past under the given circumstances and conditions, and what the cultural palace of the future should be built to be, doing so in a way which is appropriate to us as subjects of a single point of area in the empire of universal development.”3 Following the founding of the Hungarian National Museum in 1802 and the Great Compromise of 1867, in the late nineteenth century Hungarian political, social, economic and cultural conditions reached the level of development and needs where the provincial cities also saw the creation of a local intellectual class,
