Várkonyi György (szerk.): Emlék-Kép. Centenáriumi kiállítás 1904-2004 (Pécs, 2004)
4 végleges távozásába nehéz volt belenyugodni. Éppen ezért egyre elterjedtebbé váltak az örök emlékezet céljával épült fényűző, művészi kivitelű síremlékek és mauzóleumok. Az eltávozott családtag megismételhetetlen egyediségét volt hivatott megörökíteni a halotti maszk, illetve hasonló megfontolásból volt jelen fényképész a temetéseken, aki nemcsak az utolsó út fényűzését, hanem a ravatalon fekvő halottat is örök emlékezetűvé tette. A halhatatlanságot már nem a feltámadásban és a túlvilági életben, hanem az élők emlékezetében látták megvalósulni. LJK, Id. Piacsek Károly kőfaragó mester hirdetése, számlájának hátlapján, 1880 k., papír, 34x20,8 cm, Új- és Legújabb kori Történeti Osztály nyomtatványgyűjteménye, ltsz.: Ny.77.159 Advertisement by stonecarver Károly Piacsek, Sr, invoice on back, ca. 1880, paper, 34x20.8 cm, Modem and Recent History Division printed matter collection, Inv. nr.: Ny.77.159 Az üzletág A temetések ceremóniamesterei a temetkezési vállalatok voltak. Pécsett már az 1870-es években létezett két temetkezési vállalat, a „Kegyelet” és a „Rer rnény”, melyek 1880-ban egyesültek. 1883- banúj cég jött létre, a „Concordia”. A halál pénzbe került, minden mozzanata üzletté vált. A fényűzést persze nem mindenki tudta megfizetni, ezért a temetkezési vállalatok pénztárcához mérten különböző osztályú temetéseket és sírhelyeket kínáltak. A legelőkelőbb halottat hatlovas gyászhintó szállította, a módosabbakat négylovas, az egyszerűbb közembert kétlovas kocsi, a nincsteleneket talics___________ kával vitték. A halottasházat, amelyet korábban a család, a kis közösség díszített, most a temetkezési vállalat szakemberei öltöztették gyászba. Mivel a dualizmus korában még nem tették kötelezővé a temetőben történő ravatalozást, a lakosság többsége otthon állította fel a ravatalt. A szertartás leglátványosabb részét a halottas háztól a temetőig vezető gyászmenet alkotta. Vállalkozóknál lehetett megrendelni a sematikus minta alapján nyomtatott gyászjelentéseket, részvétnyilvánító cédulákat. A méltó végtisztesség biztosításának céljával - a korszakban virágzó egyesületi élet divatjának megfelelően - megjelentek a temetkezési alapon szervezett közösségek is, amelyek gyakran nem chral sculptures no longer spoke to the deceased, but to console the survivors. A similar tendency can be found on some of the contemporary tombs in the Pécs public cemetery. The members of the family found it difficult to accept final departure, for which reason grandiose, artistically designed tombs and mausoleums for the purpose of eternal memory became increasingly widespread. The death mask was called upon to preserve the unrepeatable individuality of the deceased, or for similar reasons the funeral was attended by a photographer, who recorded for posterity not only the splendor of their final journey but also the eternal memory of the deceased themselves lying on the bier. Immortality was no longer manifested in belief in the resurrection and afterlife, but in the memory of the living. The business sector The masters of ceremonies at funerals were the funeral directors. By the 1870’s there were two funeral parlors in Pécs, “Reverence” and “Hope,” which merged in 1880. In 1883 a new company, “Concord,” was founded. Death cost money, and every aspect became a business. Of course, not everyone could afford grand splendor, for which reason funeral parlors offered a variety of funerals and tombs to fit different budgets. The most prestigious deceased were delivered in a six-horse hearse, the reasonably wealthy by four horses, the common man by two horses, and the poor in a wheelbarrow. The death house, which formerly was decorated by the family and close community, now was dressed in mourning by funeral parlor professionals. As it was not yet mandatory in the Dualism Era for the laying in state to take place at a cemetery, the majority of the population held it at home. The most spectacular part of the ceremony was the funeral procession from the death house to the cemetery. Printed death notices and sympathy cards based on formulaic patterns could be ordered at the funeral parlors. To provide worthy payment of final respect - in keeping with the fashion of society life thriving in that era - organized funeral-based communities also appeared, which often were not much different from commercial funeral parlors, or at least were in close contact with them. The Pécs “Guardian Angel” mutual self-help burial society in its regulations published in 1927 specifies that when a member of the society dies “the contributions collected from the members shall be spent only on the funeral, on increasing the reserve fund, and on cash assistance to the survivors of 44
