Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)
Tanulmányok - Kárpáti Gábor: A kereszténység és államiság Baranyában
zek után érthetetlen a Salzburgi Püspökség térítő missziójának brutális fellépése, amire a válasz a Libumiából, Istriából kiinduló, a tudun által is támogatott, sikertelen felkelés volt. A kegyetlen megtorlásnak áldozatul esett a tudun is és a pannoniai avar előkelők nagy része. 803- ban a bolgárok nyomására délkelet Pannóniában egy újabb szláv elem jelent meg. A szlávokat követő bolgárok elől maga a kagán is frank területre menekült, és ez a momentum jelzi az avar birodalom politikai hatalmának végét. A menekülő kagán, Theodor és utódja Abrahám és Izsák már mind keresztények. Pannonia etnikai képe átalakult: összefüggő, a forrásokban is szereplő avar lakosság csak az északnyugati részen, a Fertő tó vidékén található. A többi területen valószínű a szláv többségű népesség, amit nagyon kevés régészeti lelet, de annál több helynév bizonyít. A Karoling uralom a Dunánál magállt. Az újonnan létrejött tartomány az Oriens nevet viselte. Részei: Avaria (a dunai Ausztria), Sclavinia, a Dráva fölötti avar vazallus Pannonia Superior és végül a Dráva alatti Pannonia Inferior (ez szláv vezetés alatt). Ugyanakkor Passau és Salzburg közt megosztották a térítést: az előző területe Scalavia és Avaria, míg Salzburgnak a Drávától északra fekvő terület jutott. A behódolt avarokkal ellentétben Ljudevit dux Felső-Pannonia ura függetlensége érdekében Bizánc felé fordult, viszont e kísérlete elbukott. Az Oriens tartomány átszervezésére 826 után kerül sor - ekkor a bolgárok elfoglalták a Szerémséget és Szlavóniát. Az új keleti tartomány a négy grófságra osztott Pannonia. Ide menekült a Nyitráról elűzött Pribina, hányattatások után a Zala mellett, a szlávok közt kap birtokot, nyilván a frank hatalom érdekében állandó fenyegetésként az erősödő Nagy Morva birodalom ellen. Mosaburgban (Zalavár) építette ki központját. Hűséges alattvalója a frank királynak. Végül a lázadó Karimán kiszolgáltatta a morváknak, akik 861- ben kivégzik. Utódja fia, Kocel lett. A keleti márk (Ostmark; határőrgrófság) területén a salzburgi missió leginkább formálisan működött. Liupram (836-859) és Adalwin (859-873) idején a missziós tevékenység fokozódott, több - elsősorban földesúri - egyház létesült. Mosaburgban maga Liupram szentelt fel egy új templomot. Itt Kocel idején 3 templom állt. Ha összehasonlítjuk, hogy a Nagy Morva birodalom központjában ekkor 15 templom volt, valóban méltón éri kritika a salzburgi missziós tevékenységet. Kocel Salzburgtól független, önálló pannoniai püspökség létrehozásán fáradozott.. Törekvésében kapóra jött a két Thessalonikiból származó testvér, akik 867-ben római útjukat megszakítva meglátogatták. A testvérek mellé 20, vagy mások szerint 50 tanítványt is adott. Konstantin halála után Metód 869- ben féleredménnyel tért vissza. Kocel visszaküldte a pápához, hogy szentelje fel Pannonia püspökévé, amit a pápa meg is tett: Sirmium érsekévé emelte. Azonban pont ezidőben Sirmium végleg a bolgárok és a keleti kereszténység érdekkörébe kerül. Metód, Kocel és a pápa szándékaival ellentétesek voltak a frank egyház - Salzburg és Passau érdekei. A hazatérő Metódot legnagyobb ellenségei, a passaui püspök kezére adták, a salzburgiak pedig vádiratukban hűtlenséggel, egyházi javak elkobzásával vádolták Kocel eltűnik a történelem színpadáról. Egyes magyarázatok szerint Kocel még részt vett a frank birodalom ellen lázadó Domogoj elleni harcban Karlmann oldalán és csatamezőn esett el 876-ban. A horvátok 879-ben a bizánci szövetséges, Zdislav legyőzése után Branimir és a nin-i Theodor püspök vezetésével végleg a nyugati kereszténység oldalára álltak. A 9. század végén tehát területünkön vegyes, szláv-avar kétnyelvű lakosság élt. Hivatalos vallásuk a katolikus hit, a nyugati kereszténység szellemében és a frank egyház szervezésében. Ezt a homogenitást törte meg és a nyugati fejlődés menetéből bizonyos értelemben kiragadta területünket a magyarok honfoglalása. A keleti márk megszűnésével megszűnt az egyház szervezete is, teret adva a régi hit újjászületésének és gyakorlásának. Az újjászervezés már a magyar államalapítás feladata lett. A fennmaradó kereszténység erősségét a magyar egyházi nyelv szláv szavai mutatják. Ugyanakkor bizonyítják azt is, hogy a magyarság megtérítésében a hivatásos misszionáriusokon kívül a krisztianizált szláv-avar lakosság névtelen tömegei is részt vettek. Ki tudja, melyiknek volt nagyobb hatása? Irodalom EISNER, JRukovét’ slovanské archeologie Prága, 1963. GASSOWSK1J.: Dzieje i kultúra dawnych Slowian, Varsó, 1964 GIMBUTAS, M.: The Slavs, London, 1971 HENSEL,W.: Die Slawen im frühen Mittelalter, Berlin, 1965 HRUBY, V: Staré Mesto, velkomoravsky Velehrad, Prága, 1965 LÁSZLÓ, Gy.: Steppenvölker und Germanen, Berlin,1971 N1EDERLE, L : Manuel de l'antiquité slave, Párizs, 1923, 1926 SÓS, A.: Die slawische Bevölkerung Westungarns im 9. Jahrhundert, München, 1973 TUREK.R.: Cechy na úsvité déjin, Prága, 1965 VANA, Z.: Einführung in die Frühgescichte der Slawen, Neumünster, 1970 VÁNA, Z.:Die Welt der allen Slawen, Prága, 1983 VASAROVA, S,: Szlavjani i protohulgari po danni na nekropolite na teritorijata na Balgarija, Szófia, 1976 2. Pécs I. (Szent) István korában A magyarok betelepülése Baranya területére csak a 10. század utolsó harmadában történt. A terület fejedelmi birtok volt, ami az udvarházak rendszerén alapult. Géza és I. (Szent) István pécsváradi udvarházának szerkezetét a pécsváradi alapítólevélből ismerjük. Pécs esetében csupán feltételezhetünk egy hasonló központot, hiszen az antik épületek egy része még állt, s azok a kettős funkciónak, a lakó és kiszolgáló épületeknek, illetve az egyházi feladatoknak megfeleltek. Ezek az adottságok biztosíthatták a szentistváni püspökség idehelyezésének
