Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)

Tanulmányok - Katona Győr Zsuzsa: Az első keresztények a Dél-Dunántúlon az ókeresztény temetők tükrében - Sopianae

hogy nem közvetlenül a keleti provinciákból érkeztek , hanem rövidebb-hosszabb adriai tartózkodás után. Bizonyára nem véletlen, hogy Salona (Horvátország) és Pécs ókeresztény emlékei között oly sok hasonlóság figyelhető meg. Nem csak a pécsi ókeresztény mauzóleum és a marusinaci bazilika közötti nyilvánvaló alaprajzi és szerkezeti hasonlatosságra gondolok, hanem az Apáca (Geisler Eta) utcai temetőrészletben feltárt kőből épült boltozott sírok és a manastirinei (Salona- Horvátország) későrómai temetőben található hasonló sírokra, amelyekből Salonában több tucatot, Pécsett csak párat tártak fel.6 Constantinus ismert edictuma, vagy méginkább a niceai zsinat után a kereszténység államvallássá vált, a gyülekezetek vallási hovatartozása külsőségekben is megmutatkozott. A niceai zsinaton egyébként sajnálatosan az első egyházszakadás is bekövetkezett. Arius püspököt, az egylényegűség tagadása miatt (azt vallotta, hogy Isten és Jézus nem egy és ugyanaz) mint eretneket kizárták az egyházból. Követői Pannóniában fontos szerepet játszódtak, amelynek következtében provincia egy része az arianizmus hatása alá került és egy időre Mursa (Eszék) az arianizmus központja lett.7

Az ókereszténység történetének jelentős időszaka a 4. század, amely az üldöztetések megszűnése után a kereszténység "magához térésének" időszaka. Az ismert és e tanulmányban is ismertetett építészeti és temetkezéssel kapcsolatos emlékeken kívül nagy számban találunk keresztény tartalmú feliratokat, ókeresztény szimbólumokat a 4. század második harmadától a kistárgyakon, használati tárgyakon, mécseseken, kerámia és üvegedényeken, bronz eszközökön is. A szekszárdi görög feliratos vas diatretum (metszéssel és véséssel kialakított minta az üvegpohár felületén), vagy a dunaújvárosi és dunaszekcsői fondo d'orok (aranyozott díszítésű üvegpoharak), a sopianaei vésett díszű görög feliratos pohár a korszak kiemelkedő tárgyi emlékei.8 A krisztogram a IV. századi keresztény sírfeliratok kísérőjeként9 a késői kőemlékeken, sírköveken is feltűnik. Megjelennek a temetőkben az egyszerű keresztény tartalmú feliratok, általában ornamentális díszítés nélkül, vagy kizárólag keresztény ornamentikával, keresztény szimbólumokkal ellátott sírköveken. Ez időszakban a kereszténység végleges térhódításakor a pogány sírfeliratok és pogány stílusú dekoráció háttérbe szorulnak. Érdekes azonban, hogy Sopianaeból nem ismerünk ókeresztény sírköveket, annak ellenére, hogy a temető sírjainak mellékleteként gyakoriak az ókeresztény szimbólumok, mint ahogy ezek kedvelt motívumai a sopianaei falfestményeknek is.

Sopianae ókeresztény emlékei

Sajnos mind a mai napig nincs sem régészeti sem történeti bizonyíték arra, hogy a 4. században Sopianae püspöki székhely lett volna, holott a nagykiterjedésű temető több száz eddig feltárt sírja, (becslésünk sincs arra nézve mennyi lehet a föld alatt) a temetőben feltárt sirkamrák és kápolnák Pannóniában egyedülálló volta alapján a kutatók egységesen a püspökség léte mellett foglalnak állást A város történetével foglakozó kutatók egységesen azon az állásponton vannak, hogy a 4. század második felében püspöki központ működhetett Sopianaeban. Ezt a véleményt pedig a nagyszámú ókeresztény épületre és korakeresztény szimbólumokkal díszített sírmellékletekre alapozzák, valamint arra, hogy a 3. századtól általában püspök irányítása alatt éltek a nagyobb városok népesebb gyülekezetei.10 Sopianaeból sem vértanú, sem püspök nem ismert de lehetséges, hogy a sirmiumi (Sremska Mitrovica- Jugoszlávia) Demetrius püspök, majd vértanú ereklyéit itt őrizték a sopianaei temetőben. Mócsy A. véleményét egy római kori grafitti feliratra alapozta, amit Fülep F. a VII. sz. sírkamra ásatásán talált a Szt. István téren.11 Pannóniában a megőrződött püspöklisták alapján az alábbi városokat tarthatjuk püspöki székhelynek: Savia provinciában Sisciát és Ioviát Pannonia Secundában Sirmiumot, Mursát és Cibalaet. Ugyancsak nagyszámú keresztény közösség élhetett Pannonia Prima székhelyén Savariában is, de a püspökség létét ott is csak feltételezhetjük.12 Sajnálatos, hogy az írott antik források nem csak az esetleges püspökség létéről nem állnak rendelkezésünkre, hanem más tekintetben is mostohán bánnak Sopianaeval. Ammianus Marcellinus sokat és sok helyen idézett sorain kívül csak itinerarium adatok és epigráfiai emlékekre támaszkodhatunk.

A sopianaei temető ókeresztény jellege az építmények falfestményei, szimbólumai alapján soha nem képezte vita tárgyát. Az ókeresztény sírkamrák falfestményei a későrómai ókeresztény falfestészet ismert sok helyen előforduló, kedvelt motívumai, nem csak Sopianaeban találkozunk velük, bár a pannoniai ókeresztény emlékanyagnak a sopianaei sírkamrák kétségkívül legbecsesebb részét alkotják. Az ókeresztény szimbólumnak tartott Krisztogram, vagy a Bibliából, O- és Újszövetségből egyaránt merítő figurális ábrázolások, mint a bűnbeesés, azaz Adám és Éva jelenete, Dániel az oroszlánok barlangjában, Noé, Jónás, Háromkirályok, Mária és a gyermek Jézus, jó pásztor mellett profán ábrázolások is feltűnnek a sírkamrák falain és ezek világi személyek, esetleg az elhunytak portréi lehetnek. A szintén ókeresztény szimbólumnak tartott paradicsomkert minta több alkalommal is visszatér a sopianaei épületek falfestményein. A korábban ókeresztény sírmellékletnek /tipikus sírmellékletnek/ tartott korsó-pohár együttes keresztény tartalmát, eucharisztikus szimbólum mivoltát az újabb szakirodalom megkérdőjelezi13, az ismert ókeresztény emlékek számához képest ritka előfordulása alapján. Mindenesetre annak alapján, hogy a pécsi II. sz. sír