Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)

Valter Ilona: A magyar keresztény államiság építészeti emlékei a Dél-Dunántúlon - Zala, Somogy, Tolna megyében

templom belsejét ifj. Dorfmeister István freskói díszítik, melyeket id. Storno Ferenc 1905-ös restaurálása nyomán napjainkban állítják helyre.

1275-ben említik a falut, ekkor és a középkorban végig a Hahót nembeli Bánffy család volt a birtokosa. A Szent Móric tiszteletére szentelt templomot 1334-ben említik. 1803-ban későbarokk stílusban átépítették, freskói is e korból valók.

SZENYÉR, RK. TEMPLOM (SOMOGY MEGYE)

A falutól távol, magas domb tetején emelkedik a falusi viszonylatban nagyméretű, torony nélküli templom. Nyugati homlokzata háromszögű ormos, két rézsűs támpillérrel támasztott. Nyújtott négyszögű, északi oldalán

40. kép Szenyér, R.k. templom (13-14. század). Átépítve 1754-ben.

támpillérekkel támasztott hajójához szintén nyújtott, a nyolcszög három oldalával záruló támpillér nélküli szentély tartozik, ennek északi oldalához a templom építésével egyidős sekrestye simul. A déli hajófalon négy félköríves, a gótikába hajló ablak nyílik, alatta a román kori kapu előépítményének lefaragott nyoma látható és a félköríves kapu. A hajó síkfedésű, a szentély boltozata barokk, de a csúcsíves diadalív középkori.

A falut 1331-ben említi oklevél, egy 1354-es adat szerint a Szenyéri család a birtokosa. Már 1482-ben oppidum rangja volt a településnek, melyet a törökök felégettek és 1715-ben kezdett benépesedni. A Szent Péter és Pál tiszteletére szentelt templomot 1748. után állították helyre, majd 1972-ben restaurálták.

SOMOGYVÁMOS, TEMPLOMROM (SOMOGY MEGYE)

A községtől dél-nyugatra, a Dunajka nevű fennsíkon, szántóföldön áll a téglából épült templom romja, melynek építési periódusait az 1968-ban végzett régészeti feltárás tisztázta. 1228. előtt félköríves szentélyű, kisméretű téglatemplom épült, mely jellegzetes, döngölt agyagba rakott alapozása és alaprajzi arányai alapján a fentiekben ismertetett későromán téglatemplomok körébe utalja a templomot. A somogyvámosi román kori templom mai nagyságát nagyarányú átépítéssel nyerte. Hajóját dél felé szélesítették, sokszögzáródású, támpilléres szentély épült, mely boltozott volt, a szentély északi oldalához hangsúlyos torony épült, mely alul négyszögű, felső szintje nyolcszögű és téglából falazott sisakja van. A torony alsó szintje sekrestyéül, első emelete oratóriumként szolgált. A szentélyben falazott sír volt, az oltár alatt, a hajóban a déli diadalív előtt mellékoltár állott. Az igényes átépítést a 13. század második felére keltezhetjük.

37. kép Somogyvámos — Ihászdűlő, templomrom (13. század.)

A templom egy Győrök nevű falu plébániatemploma volt. A falu 1212-ben szerepel először, a pannonhalmi apátság birtokában volt. Ekkor még nem volt temploma, 1228-ban viszont már említik plébániaegyházát. 1536- ban szerepel a falu utoljára összeírásokban, azután a törökök elpusztították. A templomromot az 1968-as kutatás után konzerválták.