Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)
Valter Ilona: A magyar keresztény államiság építészeti emlékei a Dél-Dunántúlon - Zala, Somogy, Tolna megyében
mutatnak a buzsáki Fehérkápolnával és ez megerősíti azon nézetünket, hogy ahhoz hasonlóan a tóti templom is a 12.század végén épült. Tóti falut 1116-1121. között említik, első lakói all. században a királyi birtok védelmére betelepített délszláv katonák voltak. A délszláv kapcsolatok a 12. században is éltek. A templom stíluskapcsolatai Dalmácia felé mutatnak. A 13. században - feltehetően a tatárjárás idején megrongálódott, a török időkben romos lett, majd a középkortól birtokos Lengyel család újjáépíttette. Ezt alakították át eklektikussá a 19. század végén. 38. kép Lengyeltóti, R.k. templom szentélye kelet felől (12. század). TELEKI - RK. TEMPLOM (SOMOGY MEGYE) A falutól távol, a temetőben emelkedik a Szent András apostol tiszteletére szentelt román kori eredetű templom. Téglából épült, a 13. század elején. Téglalapalakú hajójához félköríves szentély tartozik, a hajó sarkait támpillérszerű megerősítések támasztják. Bejárata eredetileg délen nyitott. A szentély boltozott, a diadalív félhengeres tagolású. Az északi vállkő összecsomózott farkú szárnyas sárkányokat ábrázol, a délin emberfőkből kinövő indák vannak faragva. A falu neve 1211-ben szerepel először. A tihanyi, a pannonhalmi apátság és egyéb egyházi intézmények voltak a birtokosai, a középkor végéig. A Szent András templomot egy 1271-es oklevél említi. A faluval együtt ez is elpusztult a török időkben, 1750-ben állíttatta helyre Lécs Ágoston pannonhalmi apát. Műemléki kutatása, helyreállítása 1971-ben történt. Falusi templomok építése a 13. században A 13. században ugrásszerűen megnőtt a falusi templomok száma. Ezt egyrészt az ebből a korból nagyobb számban megmaradt oklevelek magyarázzák, de a ránk maradt emlékanyag is egyértelműen nagyobb arányú 13. századi építkezésre utal. Ha megvizsgáljuk az oklevelekből valószínűsíthető építtetőket, birtokosokat, akkor azt látjuk, hogy a valószínűsíthető építtetőkben változások történtek. Már a 13. század első felében feltűnik egy új réteg és a század közepétől átveszi a vezető szerepet: a kis- és középnemesekről van szó, akik e században, a királyi várföldek eladományozása révén a serviensekből és az országos nemesek sorába emelt várjobbágyokból keletkeztek. A kisnemesi réteg főleg Vas és Zala megyében élt nagy számban. Olyan elemek kaptak ekkor nemességet, akik 1-2 falu birtokosaként mindenben a nagyobb nemzetségeket akarták utánozni. Törekvéseiket akkor valósították meg, amikor a magánegyház patrónusi egyházzá alakult, ahogyan ezt láttuk. A nagyarányú templomépítés anyagi alapját a királyi adományul kapott birtok képezte. E román stílusú falusi templomok hossznégyszögű - ritkán köralakú hajóból, ehhez keleten csatlakozó, alacsonyabb tömegű félköríves - ritkán egyeneszáródású - szentélyből állnak és a nyugati homlokzaton megjelennek a tornyok. Külön csoportot alkotnak a nyugati toronnyal kombinált karzatos templomok - a nemzetségi monostortemplomok kis- és középnemesi változatai. A templomok kőből épültek ott, ahol volt kőbánya. Zala és Somogy megye agyagos dombjain a tégla volt a természetes építőanyag. Mintegy 54 román stílusú téglatemplom maradt itt ránk, román kori templomépítészetünk gyöngyszemei. E téglatemplomok jól körülhatárolhatóak, egy építőkörbe tartoznak. Egybekapcsolja őket az alapozási mód: döngölt agyagba rakott téglák, az alaprajz, a díszítési mód azonossága. Hasonló tanultságú építőmesterek alkotásai, akik az 1230-1270. közötti időben egyik faluból a másikba menve építkeztek, kis- és középnemesi kegyurak megbízásából, akiknek anyagi helyzete szabta meg az épületek nagyságát, díszítését. Későromán stílusú téglatemplomok A továbbiakban bemutatunk néhányat e templomok közül. BÖDE - ZALASZENTMIHÁLYFAI RK.TEMPLOM (ZALA MEGYE) Falvaktól távol, a Böde községbe vezető út mentén, dombtetőn, szép környezetben áll a templom. A hajdani Zalaszentmihályfa ma Böde község része, egyik kerülete.
