Maráz Borbála: Marcus Aurelius bronz császárportré a római kori Lugioból. (Pécs, 1997.)

törőnek tartották az olyan embert, aki nem őrizte házában a képmását, jóllehet anyagi helyzete ezt lehetővé vagy kötelezővé tette volna számára. Marcus Antoninus szobra még ma is sok házban ott áll a családi istenek képmása között. " A katonai táborokban megnyilvánuló császárkultusszal kapcsolatosan kerülhetett egy Rómától távoli provincia területére, Pannoniába az a bronz Marcus Aurelius-portré, amelyet a pécsi Janus Pannonius Múzeum őriz. Az antik művészet ezen becses emlékének Duna-menti előkerülését könnyen megérthetjük, ha felidézzük a terület ókori történelmét. A Dráva-Száva közén és a Drávától északra élt pannon és kelta törzseket Augustus császár uralkodása idején hódították meg a rómaiak. Területüket a birodalomhoz csatolták, így jött létre a Kr.u. I. században az új tartomány: Pannónia provincia. A tartomány dunai határvonala egyben a római birodalom határa, a limes volt, és védelmét már a megszállást követően rövidesen megszervezték. A tartomány katonai megszállását a legio-táborok mellett főleg a segédcsapatok állomáshelyei, az ún. auxiliáris-táborok biztosították. A limes-menti táborok az I. században földsáncokkal és faszerkezetes, palánkos védőművekkel voltak megerősítve. Valamivel későbbi a védőfalak kőből való építése, amely Hadrianus császár uralkodása alatt (Kr.u. 117-138) vált általánossá. A limes mentén haladó út legnagyobb részének kikövezését Hadrianus 124. évi pannóniai látogatását megelőzően végezték el. A II. század közepén a dunai limestől keletre élő barbár törzsek törtek be Pannoniába, és sok táborhelyet, települést égettek fel. Marcus Aurelius császár több büntető hadjáratot vezetett ellenük. A barbárok elleni háborúkat Commodus császár (180-192) fejezte be. Septimius Severus uralkodása idejére (193-211) esik a limes megerősítése, a pannóniai városok fejlődése, az építkezések és a kereskedelem fellendülése.