Ecsedy István - Kemenczei Tibor - Kovács Tibor: A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa (Pécs, 1995)

A magyarországi bronzkor fémművessége - Késő bronzkori műhelyek: a kézművesség központjai (Kemenczei T.)

kétségtelenül igaz a folyóvizekből, tavakból, mocsarakból előkerült leletek esetében. A magyarországi folyókból 57 bronzkard került elő, többségük az átkelőhelyeken. Ezeket nyilvánvalóan a folyón való sikeres átkelés érdekében vetették áldozatként a vízbe. A földből előkerült kincsleletek egykori rendeltetésének céljára a bennük lévő tárgyak jellegéből, előkerülési helyéből lehet következtetni. Ezek a leletek összetételük, tartalmuk alapján három nagy csoportra oszthatók. Az elsőbe azok tartoznak, amelyek a harcos vezetőréteg értékeit, a fegyvereket, bronzedényeket tartalmazzák. Jellegzetes képviselőjük a hajdúböszörményi nagy lelet, amelyben 29 kard, két sisak és hat edény volt. Csak kardokból álló leletet többet ismerünk. Közöttük a legnagyobbak Recsken (7 kard) és Krasznokvajdán (17 kard) kerültek elő. Csak bronzedényekből, csészékből álló leletet Hajdúsámsonban és Tamásiban találtak. A második csoport azokat a leleteket öleli fel, amelyek edényekben elrejtve, fegyvereken kívül más tárgyakat, így eszközöket és ékszereket is magukban foglalnak. Ilyen bronzkincs többek között Szentgáloskéren (26-27. tábla) és Tiszaszentimrén került elő. Ezek nem egyedül csak férfiak, harcosok tulajdonai lehettek, mint a fegyverek, hanem egy közösség helyezhette őket a földbe. Ugyancsak több személy értékes tárgyaiból állhatnak azok a leletek, amelyekben ép és hiányos, törött eszközök, ékszerek, öntőrögök vannak. A bronzkincsek harmadik csoportját azok a leletek alkotják, amelyek egy-egy személyhez tartozhattak. Ilyenek főleg az ékszerkincsek, amelyekben néhány karperec, fibula, csüngő van. Ide sorolhatók azok a bronztárgyak is — főleg kardok —, amelyek egyedül kerültek a föld felszínére. A leletek között több olyan is van, amely törött, hiányos tárgyakat, öntőrögöket is tartalmaz. Ezekről több kutató is úgy vélekedett, hogy a késői bronzkorban a használhatatlanná vált bronztárgyakat beolvasztásra, újra-feldolgozásra vándorló kézművesek gyűjtötték össze, akik valamilyen veszély elől elrejtették készleteiket, s azokért nem tudtak visszatérni. Mások ezzel az elképzeléssel nem értettek egyet, mivel az ép tárgyak szándékos megrongálása, eltörése áldozati szertartás része is lehetett. Ennek a véleménynek a helyességét az a tény is alátámasztani látszik, hogy az ép és a törött tárgyakat tartalmazó leleteket ugyanazon módon, azaz ugyanazon szokást követve helyezték a földbe. A késő bronzkori bronztárgyak nagy többsége nem régészeti ásatásokon került elő, hanem különböző földmunkák során. Ezért a bronzkincsek pontos előkerülési helyéről, tálalási körülményeiről gyakran semmi, vagy csak kevés adat ismeretes. Ezekből az adatokból is megál-lapítható azonban az, hogy a bronztárgyakat gondosan, meghatározott szokásrend szerint helyezték a földbe. A bronzedényeket is tartalmazó leletek legtöbbjéről azt jegyezték meg a találók, hogy a tárgyak az edényben voltak. Igen sok esetben a leletet agyagedényben találták meg. A nagy hajdúböszörményi kincs megtalálásánál azt figyelték meg, hogy a kardok vízszintesen feküdtek, s rajtuk voltak a sisakok és az edények. Van olyan adat is, amely szerint függőlegesen, heggyel lefelé fordítva kerültek a napvilágra a kardok. A Kr.e. 11-10. század településeinek i mindössze két bronzkincset találhelyéi