Ecsedy István - Kemenczei Tibor - Kovács Tibor: A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa (Pécs, 1995)

A magyarországi bronzkor fémművessége - Késő bronzkori műhelyek: a kézművesség központjai (Kemenczei T.)

szerint a Dráva és a Száva közötti területen, Dél- és Nyugat-Dunántúlon az urnamezős kultúra népcsoportjai kezdtek el nagy számban gyártani különböző bronztárgyakat. A nagy bronzműves műhelyek többnyire erődített településeken voltak, de folyhatott bronzöntés kisebb falvakban is. A dunántúli bronzipar egyik központja a Velem melletti Szentvid-hegyen volt. 1898-1929 között több ízben végeztek ott ásatásokat, amelyek eredményeképpen többszáz bronztárgyat, öntőmintát, három bronz- és egy aranykincset ástak ki. 1972ben kezdődött meg a napjainkig tartó rendszeres, tervszerű feltáró munka. Az ásatások során napvilágra került leletek azt bizonyítják, hogy a Kr.e. 11. században, az urnamezős kultúra korai szakasza idején létesült település ott. Kiterjedése mintegy harminc hektár. A telep lakói a síkságra néző hegyoldalakon több teraszt alakítottak ki, s azokra építették a házaikat. A lapos hegytető védelmét a meredek lejtc5k biztosították, a teraszok szélein kövekből rakott mellvédek vagy cölöpökre font sövényfalak álltak. A házak alapjai kőből, oldalai cölöpből, sövényből készültek. A tetőszerkezetet oszlopok tartották, a padlót vastag, döngölt agyagréteg alkotta. A házak között út futott fel a fennsíkra, a település központjába. Az egyik ház feltárása közben 1977-ben bronz csüngőkből álló kincsleletre bukkantak. A velemi Szentvid-hegy többszáz éven át lakott volt. Az urnamezős kultúra korszaka után a település a korai vaskorban, a hallstatti kultúra idején is fennállt, majd a késő vaskorban a kelták uralma alá került. Az ott talált bronztárgyak nagyobb része a Kr.e. 10. századból származik. Közöttük többségben az eszközök (tokos balták, vésők, sarlók) és ékszerek vannak, azaz ezek a tárgyak alkották az ottani bronzöntő műhelyek jellegzetes termékeit. Fegyver kevés található a település emlékei között, mindössze néhány lándzsahegy és kardpenge. A bronzedény gyártás sem lehetett jelentős itt, csak a harmadik velemi bronz kincslelet tartalmaz egy csészét. Egy, a Szentvid-hegyen talált arany kincslelet annak jele, hogy a település vezetői jelentékeny gazdagságra tettek szert. Ez a kincs szépen megszerkesztett díszű diadémból, lemezgombokból és ruhadíszekből áll. Mintegy kétszáz évre tehető az az időszak, amikor a velemi telep késő bronzkori lakói vezető szerepet töltöttek be a kelet-alpi térségben. Az ottani bronzművesek nemcsak a telep lakóit látták el termékekkel, hanem távolabbi területekkel is kereskedtek. A nyersanyagot: a rezet és az ónt a Keleti-Alpok bányáiból szerezték be. A Kr.e. 8. században a bronzipar hanyatlásnak indult, és időt vett igénybe, míg a műhelyek átálltak a vas feldolgozására, s a nyersanyag biztosítására új kapcsolatokat építettek ki. Az urnamezős kultúra népének másik nagy dunántúli települése, amelyen nagyszámú bronztárgy került napvilágra, a Celldömölk melletti Sághegyen feküdt. A hegy mintegy 150 méter magasan emelkedik ki a síkságból. A lapos hegytető a meredek lejtői miatt nehezen megközelíthető volt, így a lakosságnak kitűnő védelmet nyújtott. Innen ellenőrizhetők voltak a közeli kereskedelmi útvonalak. Bár már az újkőkorban megtelepültek itt, a település jelentőssé csak a késő bronzkorban vált. Összesen öt bronz kincsleletre, és nagyszámú, egyesével földbe került bronztárgyra bukkantak itt. Ezeken kívül több tucat kő öntőminta, agyagtégelyek, fúvócsövek tanúskodnak arról, hogy ott jelentős bronzfeldolgozás folyt.