Ecsedy István - Kemenczei Tibor - Kovács Tibor: A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa (Pécs, 1995)

A bronzkor Magyarországon - A késő bronzkor utolsó évszázadai (Kemenczei T.)

sztyeppéi eredetű népcsoport telepedett le, de a hegyvidék belsejében a helyi lakosság megőrizte önállóságát. Ennek az időszaknak az emléke a Felsőtárkányvárhegyi földvár, az ott feltárt gerendavázas alapú házak (24. kép). Az ebből a korból származó kevés számú hegyvidéki bronzlelet annak a jele, hogy a bronzipar hanyatlásnak indult. A Kr.e. 7. században a kyjaticei kultúra településterületén a korai vaskori szkíta kultúrára jellemző kerámia- és fémtárgyak készítése terjedt el. A Tiszától keletre fekvő sík vidéken élt lakosság a Kr.e. 11. században a fejlett földművelésre, állattenyésztésre, bronziparra, kereskedelemre támaszkodva hozta létre saját anyagi kultúráját. Ezt a Gáva községben talált sírleletek után nevezik gávai kultúrának. Kerámiastílusának jellegzetessége: az árkolással körülvett bütyökdísz gyakorisága, a bekarcolt hullámvonalminta, s a különböző edények peremének vízszintes síkozása (14. kép). A Tisza-vidéken kívül ilyen stílusú kerámialeletek Erdélyben, a Kárpátoktól keletre pedig a Prut-Dnyeszter vidékén is előkerültek, amelyek az ezeken a vidékeken élt késő bronzkori népcsoportok szoros kapcsolatait bizonyítják. A régészeti kutatások a gávai kultúra népének nagyszámú településmaradványát fedezték fel. Ez a Tisza-vidék sűrű lakottságáról tanúskodik. Nagyobb méretű ásatás a Tisza partján fekvő Poroszló-Aporháton történt, ahol közel egy méter vastagságban tárták fel a leégett késő bronzkori házak maradványait. Előkerültek gabonamagvak is, amelyek a lakosság magasszintű földműveléséről tanúskodnak. A Tisza-vidéken élt népcsoportok, úgy mint a Kárpát-medence többi ré14. kép: A gávai kultúra edényformái. 1-2. Nagykálló, 3. Szabolcs, 4. Tiszavasvári, 5. Nyíregyháza. szén, hamvasztásosan temetkeztek. A legtöbb sírt, 17 urnatemetkezést Taktabájon ásták ki. Az egyik urna mellett egy, a Kr.e. 9. századból származó, pajzsos hátú bronz fibula volt. A bronzműves műhelyek a gávai kultúra első szakasza idején az egész Kárpátmedencében használatos típusú tárgyakat készítettek. A Kr.e. 10. században olyan fegyver- és edényformákat alakítottak ki, amelyek jellegzetes termékeik voltak. Ezek közé tartoztak a csészés markolatú kardok, harang alakú sisakok, szitulák és bográcsok. Kereskedelem révén a Tiszavidéki termékek olyan távoli területekre is eljutottak, mmt Kelet-Franciaország és Skandinávia. Mivel az alföldi Tisza-vidéken nincs rézérc-előfordulás, a nyersanyagot Erdélyből szerezhették be. Az előkerült rendkívüli mennyiségű bronzlelet után ítélve, az erdélyi - Tisza-vidéki fémművesség a legjelentősebb volt az akkori Európában. A gávai kultúra létét a sík területeken egy idegen, keleti eredetű népcsoport szüntette meg a Kr.e. 8. században. A Felső-Tisza-vidéken és Eszak-Erdélyben azonban a késő bronzkori lakosság még hosszú ideig megőrizte sajátos kultúráját.