Ecsedy István - Kemenczei Tibor - Kovács Tibor: A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa (Pécs, 1995)

A bronzkor Magyarországon - A késő bronzkor utolsó évszázadai (Kemenczei T.)

A késő bronzkor utolsó évszázadai •M Kr.e. 11. században a mai MagyarUS ország területén élt népcsoportok életében a gazdasági élet, a fémművesség és a kereskedelem folyamatos, zavartalan fejlődésének évszázadokig tartó korszaka köszöntött be. Ekkor három nagy kultúrkörbe tartozó lakosság foglalta el az ország különböző tájegységeit. A legnagyobb településterülete a Közép-Duna-vidéki urnamezős kultúra népének volt, amelyhez a Dunántúl, valamint a Duna-Tisza közti síkság tartozott. Az észak-magyarországi hegyvidéket a kyjaticei kultúrához tartozó népcsoportok népesítették be, míg a Tiszától keletre fekvő területeken a gávai kultúra népe élt (10. kép). Azt, hogy a különböző késő bronzkori kultúrák milyen népcsoporthoz tartoztak, nem ismerjük. Vannak olyan régész kutatók, akik a bronzkornál évszázadokkal később született görög és római írott történeti munkák adataiból arra következtetnek, hogy illírek, trákok, vénetek éltek ekkor a Kárpát-medence területén. Erre azonban bizonyíték nincs. Az urnamezős kultúra kialakulására a Dunától nyugatra fekvő területen a kutatók két elméletet dolgoztak ki. Az első szerint az ebbe a kultúrába tartozó népcsoportok Közép-Európa, mindenekelőtt a mai Ausztria területéről vándoroltak be a Kárpát-medence nyugati felébe a Kr.e. 11. század folyamán. A másik álláspontot valló kutatók úgy vélik, hogy a Dunántúlon és az osztrák, morva-cseh Dunavidéken élt halomsíros kultúra népe egyÎ 10. kép: A késő bronzkori kultúrák elterjedése Kr.e. 1000 körül. 1. urnamezős kultúra, 2. kyjaticei kultúra, 3, gávai kultúra