Ecsedy István - Kemenczei Tibor - Kovács Tibor: A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa (Pécs, 1995)

A bronzkor Magyarországon - A bronzkor kezdete (Ecsedy I.)

A bronzkor Magyarországon A bronzkor kezdete nl/ egyes őstörténeti korszakok, így Emm a bronzkor elnevezése a régészetben hagyományosan történik, az elnevezés alapja a jellemzően új anyagok és techno­lógia megjelenése. Az így kialakult terminológia alkalmazása, az egyes őstör­téneti korszakok kulturális tartalmának meghatározása a jól körülhatárolható na­gyobb régiók esetében általánosan elfogadott keretek között stabilizálódott. A balkáni-égei területeken a többrétegű, folyamatos fejlődésű „városok" legkoráb­bi korszaka, a sztyeppevidéken a halom­sírok (kurgánok) építésének kezdete, az Alpok vidékén az ónbronzok készítésé­nek első időszaka számít korai bronz­kornak. A Kárpát-medence középső része vi­szont egyik szomszédos régiónak sem integráns része kulturális, illetve történeti­foldrajzi értelemben, ezért sajátos fejlődé­sének megismerése ezektől eltérő periódus elnevezések és korszakhatárok bevezetésé­vel járt együtt. A terület kulturális sajá­tosságai alapján a magyarországi ősrégé­szet a Kárpát-medence bronzkorának kezdetét a késői rézkor hatalmas kulturális tömbjének, a badeni kultúrának a meg­szűnését követő új kultúrák megjelenésé­hez kapcsolja. A radiocarbon módszer alkalmazásával és a dendrokronológia se­gítségével nyert eredmények szerint a réz­kor és a korai bronzkor fordulója a Kr.e. 3. évezred első harmadára tehető. A vucedoli, makói, somogyvári-vinköv­ci, harangedényes és nagyrévi kultúrákat tehát korai bronzkori kultúráknak tartjuk annak ellenére, hogy ezek korszaka évszá­zadokkal megelőzi a Kárpát-medencétől nyugatra bronzkorinak meghatározott kultúrák kezdetét. Történelmileg jól indokolható ez a fel­fogás, ha figyelembe vesszük, hogy a sajátosan bronzkori jellegű fémműves technológia a fentebb felsorolt kultúrákkal együtt jelenik meg. Ez a fémművesség nyilvánvalóan és egyértelműen kapcsoló­dik ahhoz a fémművességi körhöz, ame­lyet az Egeikum korai bronzkora, és főleg a Fekete-tenger-vidéki metallurgia alkot. Termékei, a jellegzetes nyéllyukas balták, a vésők és a tőrök első felbukkanása a Balkán középső és északi részén a Mihalic-i és vucedoli kultúrák leleta­nyagában mutatható ki. Hosszú évtizedek kronológiai bizonyta­lanságai után ma már megállapíthatónak látszik, hogy az Egei-tenger vidékén a korai bronzkori települések koncentráci­ójának időszaka tulajdonképpen azonos azzal, amelyben a késői badeni, késői co­Çofeni, kosztoláci kultúrákat követően a Balkán északnyugati részén a vucedoli kultúra jól szervezett egysége, megerősí­tett, központi telepei és sajátos fémműves­sége létrejöttek. A kulturális fejlődésnek ezt a párhuzamosságát is figyelembe véve, minden okunk megvan arra, hogy a vuce­doli kultúrát a korai bronzkorhoz soroljuk. Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a vucedoli kultúra jellegzetesen intenzív településeinek elterjedési területé­től északra a késő rézkori kultúrák utódai éltek, így elsősorban az akkoriban a Duna mentén, de máshol is észak felé elmozduló kosztoláci kultúra népessége.

Next

/
Thumbnails
Contents