Ecsedy István - Kemenczei Tibor - Kovács Tibor: A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa (Pécs, 1995)

A bronzkor kutatása Magyarországon: a múlt és a jelen (Kovács T.)

menyeinek, gazdasági változásainak, időrendi kérdéseinek megítélése szakmai viták kereszttüzében formálódik, részle­teit tekintve — márcsak az új forrásanyag kínálta lehetőségek, a megújuló módsze­rek, s nem utolsósorban a természettudo­mányos vizsgálati eredmények révén — gyakorta változik. A legtöbb polémiát kiváltó kérdések közül itt csak néhányra utalhatunk. A történettudomány, s ezen belül a ré­gészet számára is mindig a legnehezebb feladatok közé tartozott azon gazdasági folyamatok, életmódbeli változások valós felismerése, amelyekhez adott politikai­társadalmi viszonyok között — békeidő­ben és háborúk során — kisebb-nagyobb etnikai átcsoportosulások kapcsolódtak. A nehézséget elsősorban az okozza, hogy végső soron statikus állapotot megőrző tárgyi bizonyítékokból kiindulva kell megtalálni a változások kiváltó okát, adott események bekövetkezésének indi­kátorát, és lehetőség szerint folyamatában regisztrálni eredményét. A vándorlások ál­talánosítható vonásainak felismerése te­remtette meg az elméleti alapot a gyakorta adathiánnyal küszködő régé­szet számára ahhoz, hogy olyan esetek­ben is felvázolja kisebb-nagyobb terüle­teket érintő népmozgások (inváziók, migrációk) elméletét, amikor azok jel­lemzői közül csupán egy 7 vagy alig né­hány ismérv jelenlétét lehet kimutatni. Az is igaz, hogy a forrásanyag hiányából fakadó bizonytalanságok miatt szinte egyidejűleg megszülettek a „tagadás-el­méletek" is. Földrajzi fekvéséből következően a Kárpát-medence lakossága — népmoz­gások, kereskedelmi kapcsolatok révén — közeli-távoli régiók eltérő eredetű és összetételű, különböző fejlettségi szinten élő népességeivel került kapcsolatba. En­nek eredményeként, sok más területtől eltérően, igen sokszínű és korszakon­ként, de szűkebb időhatárokon belül is gyakran átalakuló emlékanyag maradt ránk a bronzkor évszázadaiból. Részben ezért, részben kutatási hiányosságokból adódóan, nem egyszer csak bizonytala­nul lehet egyes népcsoportok törzsterüle­tét és anyagi kultúráját meghatározni, változásaikat nyomon követni. És ezzel összefüggésben, valamely régészeti kul­túra önálló életének időhatárait körvona­lazni. Más szavakkal: a Kárpát-medence bronzkori etnikai képét hitelt érdemlően felvázolni. Igaz, ehhez eddig a történeti antropológia sem biztosított elegendő támpontot. Sokszor problematikus az anyagi kul­túra vagy a szellemi élet terén egymásra ható népcsoportok kapcsolatainak tény­leges tartalmát meghatározni. „Egysze­rűbb" a kereskedelmi érdekviszonyok lé­tének bizonyítása, ha a kutatás ismeri adott közösség potenciális csereáruját. A tárgyalt korban meghatározó értékkel bírt — az arany mellett — a bronz előállí­tásához szükséges réz és antimon, felte­hetően a félkészáru, valamint a két fém­ből gyártott késztermékek, azaz: az arany és bronz eszközök, fegyverek, ék­szerek. Vizsgálva Európa feltételezetten ill. bizonyítottan a bronzkorban is kiak­názott érclelőhelyeit (17. kép), szembe­tűnik, hogy a Kárpát-medence északi és keleti vidéke rézben és aranyban gazdag volt, viszont az antimonelőfordulások tőle távolabbi vidékeken találhatók. A mondhatni minden korban kedvelt borostyán elsősorban a Baltikumból ju­tott el a bronzkori Európa majd minden részébe. A brit szigeteket leszámítva, Észak-Európa viszont ércszegény vidék-

Next

/
Thumbnails
Contents