Várkonyi György (szerk.): Uralkodók, szentek és amatőrök. 18. századi portré-miniatűrök a Habsburg-Lotharingiai házból - A Janus Pannonius Múzeum művészeti kiadványai (Pécs, 1999)
Művészkedő udvari arisztokrata, 18. század Mária Lujza császárné, mint Szt. Ilona, 1780 körül akvarell, tempera, pergamen, 129x71 mm A párdarabnak szánt két képecske nem egy festő műve. A Szt. Lipótot ábrázoló kép jelzése utólagos, nem értelmezhető. E képek a végét jelentik már időben a szentek képmásaival történő játékos, vagy nagyon is komoly csereberék hagyományának. II. Lipót is inkább fölvilágosult katolicizmusról, egyházi reformokról álmodott, mintsem a Habsburg birodalmi szentek kultuszáról. Legalábbis toscanai nagyhercegi egyházi reformtörekvései - melyek természetesen zátonyra futottak - ezt mutatták. 1780 táján Szt. Lipót kultuszát ilyen szentképes formában valószínűleg csak mint névadó patrónus szentét tisztelte meg. A képecske nem különösebben leleményes, a drapériák és a páncélzat formáival alig birkózott meg festője, a császár arcának formai karaktere kicsit úgy válik el a többi részlettől, mint egy évszázaddal később majd a kiszolgált bakák beragasztott portréfotói az olajnyomatokon ágaskodó telivérek világától. Harmonikusabb a Mária Lujzát ábrázoló képecske. Festője a 18. század végének képi világán nevelkedett. A tájban álló megszemélyesítő császárnő valódi felvilágosodás-kori nőalak. 18. 19. Művészkedő udvari arisztokrata, 18. század Althann Kunigunda grófnő, mint Szt. Cecilia, 1760 körül akvarell, pergamen, 99x77 mm hátoldalán felirat „Gundlin althann” A hercegnő lotharingiai Károllyal kötendő házasságára várt abban az időszakban, amikor e képecske készülhetett. Festője valamely uralkodóházi tag vagy udvari arisztokrata lehetett, aki Meytens intenciói szerint vagy művészetének hatása alatt próbált dolgozni. A kép a befejezetlenség képzetét kelti. Zenét kedvelő hölgyeket, rejtett portré gyanánt, meglehetősen sűrűn ábrázoltak a barokk évszázadokban Szent Cecília képében. 20. Füger, Heinrich Friedrich (1751 Heilbronn - 1818 Bécs) Lipót herceg (1772-1795), Magyarország nádora, 1791 akvarell, elefántcsont, átmérő 74 mm Die Herzogin mit dem kurzen Leben stellt unser Bild in ihrem Todesjahr nach der Trauung dar. Die neugebackene Ehefrau betet um Kindersegen und hofft am Ende ihres Flehens wie die Jungfrau Maria auf himmlische Zeichen. Die sich auf die Kindererziehung vorbereitende Herzogin gebar noch im selben Jahr ein totes Kind und verschied. Das Bild ist in ikonographischem Sinne herkömmlich, die Formgestaltungsverfahren lassen die Annahme zu, daß der Hofmaler in der Nähe der Meytens-Werkstatt tätig war. 17. Ein künstlernder Hofaristokrat, 18. Jahrhundert Kaiser Leopold II. (1747-1792) als Hl. Leopold, um 1780 Aquarell, Tempera, Pergament, 131x72 mm Merkzeichen rechts unten, unlesbar 18. Ein künstlernder Hofaristokrat, 18. Jahrhundert Kaiserin Marie Luise als Hl. Helene, um 1780 Aquarell, Tempera, Pergament, 129x71 mm Die als Doppelporträts gedachten zwei Bilderchen stammen nicht vom einem Maler. Das Merkzeichen des Bildes, das den Hl. Leopold darstellt, ist nachträglich entstanden und kann nicht gedeutet werden. Diese Bilder bedeuten zeitlich bereits das Ende der Tradition der mit Heiligenabbildungen getriebenen spielerischen oder recht ernst genommenen Tauschereien. Auch Leopold II. träumte eher vom aufklärerischen Katholizismus und von kirchlichen Reformen als vom Kult der Heiligen des Habsburgerreiches. Seine toskanischen großherzoglichen kirchlichen Reformbestrebungen - die natürlich gestrandet sind - zeugten mindestens davon. Um 1780 wird er den Kult des Heiligen Leopold in Form eines Heiligenbildes nur aus Achtung für den namengebenden Heiligen Patron gepflegt haben. Das Bildchen erweist sich nicht besonders findig, der Maler wird mit den Formen der Draperien und der Panzerung kaum fertig. Der Formcharakter des kaiserlichen Gesichtes trennt sich ein Bißchen so von den übrigen Details wie ein Jahrhundert später die angeklebten Porträtfotos ausgedienter Soldaten von der Welt der sich bäumenden Vollblutpferde auf den Öldrucken. Harmonischer mutet das Bildchen an, das Marie Luise darstellt. Der Maler ist von der Bildwelt des ausgehenden 18. Jahrhunderts geprägt. Die in der Landschaft stehende, die Kaiserin personifizierende Gestalt ist eine echte Frauenfigur der Aufklärungszeit. 19. Künstlernder Hofaristokrat, 18. Jahrhundert Gräfin Kunigunde Althann, als Hl. Cecilia Aquarell, Pergament, 99x77 mm Inrschrift rückseitig: “Gundlin althann”
