Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 1989 ősz /1990 tavasz (Pécs, 1990)

Új szerzemények - Romváry Ferenc: Földes Lenke szobrai (1896-1986)

nes, überfangos, kameometszésű, ezüstfestésű üvegek biadermeiervilágára emlékeztet a kissé későbbi, a XIX. század harmadik negyedéből való karaff-pár is, melyen a kobaltüveg alapon opak fehér "emailüberfang" található, s azon színes zománcfestós. Speciális tárgytípust képeznek a különböző alkalmi, emblók-poharak, melyek már egyediségük okán is mindig a gyűjtők különös érdeklődésének középpontjában álltak. A Szalay-gyűjtemóny is őriz e fajtából néhány felettébb értékes darabot. Anton Kothgasser modorában, s talán bécsi műhelyében készült 1815-20 körül a filmszerűen átlátszó transzparens zománc festésű eljegyzési pohár, francia felirattal 1840-50 körül készítették NeuweítHarrachsdorfban azt a kobalt-überfangos, hántolt, kétoldalú üvegpoharat, melynek egyik oldalán medaillonban Wellington (?) mellképe látható. Schitovszkí János esztergomi érsek (korábban pécsi püspök) monogramját, s az 1856-os évszámot viseli az a rubinszínűre pácolt, hántolt kehely, melyet az esztergomi székesegyház köszörült képe díszít, s "Esztergomi emlék"felirat is olvasható rajta. Az említetteknél is különösebb a szabadkőműves jelvényeket, eszközöket ábrázoló két színtelen, gravírozott díszű üvegpohár. Egyik 1820-30 körül készülhetett, s cseh befolyást mutat, a másik későbbi, a XX. század elejéről való, s a kettős fenekében kialakított üregbe három dobókocka van bezárva. Ismertetésünket a magyar nép üvegművesség néhány egyszerűbb termékével zárjuk, melyek természetesen nem hiányozhatnak az üveg iránt különös vonzalmat mutató gyűjtő kollekciójából. Néhány egyszerű, vastagfalú hutaüveg pohár, egy feltehetően XVIII. századi fúvott szentelvíztartó egészíti ki az európai üvegművészet remekeit felsorakoztató gyűjteményt, melynek - a tudományos feldolgozás befejeztével kiállítását is tervezzük. Romváry Ferenc: Földes Lenke szobrai 1896-1986 1989-ben hat kisméretű márványszobor került a Modern Magyar Képtár gyűjteményébe. Földes Lenke hagyatéka Angliában élő fiától került a Magyar Állam birtokába, a Magyar Nemzeti Galéria kezelésébe. Közvetítésükkel jutott Pécsre az anyag. Mintegy másfélszáz darabból álló hagyatékból választottuk ki a következő hat művet: Menekülő I. fehér márvány, 23,5 cm JPM Itsz.: 89.9 Menekülő I. fehér márvány, 20 cm JPM Itsz.: 89.10 Táncosnő, fehér márvány, 37,5 cm JPM Itsz.: 89.5 Álló nő, fehér márvány, 49 cm jPM Itsz.: 89.7 Fekvő alak, fehér márvány, 12 cm JPM Itsz.: 89.6 Pár, fehér márvány, 17,5 cm JPM Itsz.: 89.8 A lexikális adatok közül valamennyinél hiányzik az évszám. Ez nem a véletlen műve, nem is feledékenység következménye, az életmű feldolgozatlan és a szobrok datálása nem egyértelmű. Földes Lenkét ugyanis nehéz stílusjegyek alapján korszakolni, hiszen, a harmincas években kialakult tömbszerű alakítása, mely leginkább Borsos Miklós művészetével mutat rokonságot, állandóságot mutat, önnön törvényszerűségéhez való állhatatosságot. Mit kell tudni Földes Lenkéről? Hazai közvéleményünk előtt azt hiszem szinte ismeretlen a neve. A Modern Magyar Képtár gyűjteményében 1973 óta egy bronzplakett képviseli művészetét, egy 98x88 mm-es, stilizáltán hullámos hajú, kerek-pufók képű önarcmás, mely archaikus reminisztenciájú, tömör, összefogott megfogalmazású. Szándékolt antikizáló hatását a haj csigavonalas diszítménye eredményezi. Az 1966ban kiadott Művészeti Lexikon II. kötete szerint Földes Lenke, szül. Sonnenfeld Újpesten született 1896 au-