Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 1989 ősz /1990 tavasz (Pécs, 1990)

Új szerzemények - Romváry Ferenc: Földes Lenke szobrai (1896-1986)

nes, überfangos, kameometszésű, ezüstfestésű üvegek biadermeiervi­lágára emlékeztet a kissé későbbi, a XIX. század harmadik negyedéből való karaff-pár is, melyen a kobalt­üveg alapon opak fehér "emailüber­fang" található, s azon színes zo­máncfestós. Speciális tárgytípust képeznek a különböző alkalmi, emb­lók-poharak, melyek már egyedisé­gük okán is mindig a gyűjtők különös érdeklődésének középpontjában áll­tak. A Szalay-gyűjtemóny is őriz e fajtából néhány felettébb értékes da­rabot. Anton Kothgasser modorá­ban, s talán bécsi műhelyében ké­szült 1815-20 körül a filmszerűen át­látszó transzparens zománc festésű eljegyzési pohár, francia felirattal 1840-50 körül készítették Neuweít­Harrachsdorfban azt a kobalt-über­fangos, hántolt, kétoldalú üvegpoha­rat, melynek egyik oldalán medail­lonban Wellington (?) mellképe lát­ható. Schitovszkí János esztergomi érsek (korábban pécsi püspök) mo­nogramját, s az 1856-os évszámot viseli az a rubinszínűre pácolt, hán­tolt kehely, melyet az esztergomi székesegyház köszörült képe díszít, s "Esztergomi emlék"felirat is olvas­ható rajta. Az említetteknél is különö­sebb a szabadkőműves jelvényeket, eszközöket ábrázoló két színtelen, gravírozott díszű üvegpohár. Egyik 1820-30 körül készülhetett, s cseh befolyást mutat, a másik későbbi, a XX. század elejéről való, s a kettős fenekében kialakított üregbe három dobókocka van bezárva. Ismertetésünket a magyar nép üvegművesség néhány egyszerűbb termékével zárjuk, melyek termé­szetesen nem hiányozhatnak az üveg iránt különös vonzalmat muta­tó gyűjtő kollekciójából. Néhány egy­szerű, vastagfalú hutaüveg pohár, egy feltehetően XVIII. századi fúvott szentelvíztartó egészíti ki az európai üvegművészet remekeit felsorakoz­tató gyűjteményt, melynek - a tudo­mányos feldolgozás befejeztével ­kiállítását is tervezzük. Romváry Ferenc: Földes Lenke szobrai 1896-1986 1989-ben hat kisméretű márvány­szobor került a Modern Magyar Kép­tár gyűjteményébe. Földes Lenke hagyatéka Angliában élő fiától került a Magyar Állam birtokába, a Magyar Nemzeti Galéria kezelésébe. Közve­títésükkel jutott Pécsre az anyag. Mintegy másfélszáz darabból álló hagyatékból választottuk ki a követ­kező hat művet: Menekülő I. fehér márvány, 23,5 cm JPM Itsz.: 89.9 Menekülő I. fehér márvány, 20 cm JPM Itsz.: 89.10 Táncosnő, fehér márvány, 37,5 cm JPM Itsz.: 89.5 Álló nő, fehér márvány, 49 cm jPM Itsz.: 89.7 Fekvő alak, fehér márvány, 12 cm JPM Itsz.: 89.6 Pár, fehér márvány, 17,5 cm JPM Itsz.: 89.8 A lexikális adatok közül vala­mennyinél hiányzik az évszám. Ez nem a véletlen műve, nem is feledé­kenység következménye, az életmű feldolgozatlan és a szobrok datálása nem egyértelmű. Földes Lenkét ugyanis nehéz stílusjegyek alapján korszakolni, hiszen, a harmincas években kialakult tömbszerű alakítá­sa, mely leginkább Borsos Miklós művészetével mutat rokonságot, ál­landóságot mutat, önnön törvény­szerűségéhez való állhatatosságot. Mit kell tudni Földes Lenkéről? Ha­zai közvéleményünk előtt azt hiszem szinte ismeretlen a neve. A Modern Magyar Képtár gyűjteményében 1973 óta egy bronzplakett képviseli művészetét, egy 98x88 mm-es, stili­záltán hullámos hajú, kerek-pufók képű önarcmás, mely archaikus re­minisztenciájú, tömör, összefogott megfogalmazású. Szándékolt antiki­záló hatását a haj csigavonalas di­szítménye eredményezi. Az 1966­ban kiadott Művészeti Lexikon II. kö­tete szerint Földes Lenke, szül. Son­nenfeld Újpesten született 1896 au-

Next

/
Thumbnails
Contents