Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 1989 ősz /1990 tavasz (Pécs, 1990)

Hírek, információk a Janus Pannonius Múzeum életéből - Egy kiállítás margójára (Szabó Zoltán)

Egy kiállítás vendégkönyvének margójára Minden nép művészete életformájának, kultúrájának függvénye, ezért természetes, hogy az életforma, a kultúra változásával többé-kevésbé a művészi tevékenység is változik. A népművészet alapvető vonása, hogy sohasem öncélú ós a díszített tárgyak, eszközök, melyek a népművészet sajátos jegyeit hordozzák, hasznos tárgyai a mindennapi életnek. Az életforma szükségképpen alakítja ki használati tárgyait, s az ember, aki elkészíti azokat, nemcsak eszköz formájában, hanem díszítményeiben is kifejezésre juttatja szűkebb közösségének igényét, Ízlését. Ezek a mondatok fogadták mindazokat, akik ez év áprilisában megtekintették a "Pásztorfaragások a J.P.M.Néprajzi Osztályának gyűjteményéből" című kiállítást. Engedjen meg a tisztelt olvasó néhány gondolatot a kiállítással kapcsolatban. Napjainkban is hallhatóak — még felelős személyiségek szájából is — azok a nézetek, melyek megkérdőjelezik a néprajz létjogosultságát, a népi kultúra kutatásának szükségességét. Én leginkább Hermann Bausinger véleményével értek egyet, aki így fogalmaz: "nem helyes a népajz válságáról beszélni, mivel ez a megállapítás azt a benyomást kelti, mintha hosszú időn keresztül minden rendben ment volna, hogy a "betegség" csupán részleges (mindig másoknál jelentkezik) és a gyors orvoslás lehetséges lenne." Évtizedek óta zajlik a fel-fellángoló vita élő vagy elhaló népművészetünkről, homlokegyenesen eltérő nézeteket ütköztetve egymással. A viták főleg a néprajzkutatás tárgyára vonatkoznak nem véve figyelembe a társadalom változásaival jelentkező feladatokat, melyek a tudományágat új irányba formálják.