Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 4./1988 ősz (Pécs, 1988)

Néptáncjátszó

NÉPTÁNCJÁTSZÓ Idestova öt esztendeje figyelem, hogyan lesz csetlő-botló kisgyerekekből egyre ügyesebb táncos. Méltatlanul kevés szó esik Pécs városában arról a gyermekjátszóról, amelyet Molnár János kezdeményezett előbb Gábor Klára majd Freppán Csilla segítségével. Molnár Jánosról kevesen tudják, hogy nincs pedagógusi oklevele. Tűzvédelmi felügyelő a Malomipari Vállalatnál. A pécsváradi népi együttesben ismerkedett meg a tánccal, majd a Simon Antal-féle Mecsek Együttes táncosa lett. Oszlopos tagja volt a Mecseknek Bodai József vezetése alatt is, de szeretett volna több és új feladatot kapni, ezért a KISZÖV-höz pártolt, amelyet négy esztendőn át sikerrel vezetett. Jelenleg középiskolás és úttörő együttesekkel foglalkozik. A gyermekjátszó alapgondolata az volt, hogy pótolja a hiányt, amely a gyerekek hagyomány- és népismeretében tátong, továbbá értékes szórakozási lehetőséget teremtsen számunkra. Kicsi korban a gyerek még igen fogékony a zene, az ének, a játék a tánc Iránt. El sem tudja választani egyiket a másiktól. Ezért alsótagozatosok számára hirdették meg az első tanfolyamot, amely mind népszerűbbé vált a gyerekek — és szüleik — körében. A foglalkozások mindig játékkal kezdődnek, majd az legősibb dél-dunántúli- tánctfpus, az ugrós motívumainak tanítgatása következik. A látszat ellenére — tudniillik, hogy ez nagyon könnyű és „unalmas" tánc — nagyon is sok és érdekes variációt lehet belőle tanítani. A legügyesebbek a haladó csoportban már 20 — 25 motívumnál tartanak, s képesek öt percen keresztül folyamatosan, változatosan táncolni. A játékos szellem, az egészséges — sohasem túlzó — vetélkedés, a jó hangulat jellemzi ezeket a pillanatokat. Az ugrósok után rövid pihenő következik, amit a gyerekek énekléssel töltenek el. Odakuporodnak a zenekar elé. A kezdőknek megmutatjuk a hangszereket, beszélünk róluk pár szót, aztán kiválasztjuk a megtanulandó népdalt. Az első félév végére már kialakulnak a „slágerek", amelyeket kórusban követelnek. A bátrabbak szólóban is énekelhetnek, zenekari kísérettel. Igen fontos, hogy — rendkívüli eseteket leszámítva—a tanfolyamon mindig élőzene szóljon, így a táncosok hozzászoknak ahhoz, hogy a zenész partnerük a mulatságban, a ritmushoz, a hangulathoz kölcsönösen alkalmazkodni kell. A zene erősítés nélkül szól, így nem kell egymást túlkiabálniuk ha mondani akarnak valamit, s a muzsikusokkal is sokkal közvetlenebb kapcsolatba kerülhetnek (ami persze, a zenészek számára is nagy élmény). A pihenő után általában csárdást tanítanak Molnárok, ennek is dél-dunántúli variánsait, hogy a szűkebb haza magyar táncait megismerhessék. A párválasztás néha még bonyodalmakba ütközik, ezt a táncoktató úgy oldja meg, hogy minden dallam után párcserét rendel el. A haladó csoport (de a kezdő is, az év vége felé) már távolabbi tájegységek magyar táncaival is megismerkedhet: a szatmári verbunkkal, a széki csárdással és a székely verbunkkal. Az állandó ismétlések miatt azok sem maradnak el, akik kényszerűségből egy-két órát kihagytak. A foglalkozásokat korábban a Néprajzi Múzeum Guzsalyas-termében tartottuk. Jó volt ez a hely, mert könnyű volt bensőséges hangulatot teremteni, s jó volt errefelé a közlekedés is. Néhány éve ki kellett innen költöznünk, s a tanfolyamot az Úttörőház fogadta be. Bár a gyerekeknek (és szülőknek) többet kell utazniuk, a nagyteremben kényelmesebben folyhat a játék. Elférnek a legkisebbek is, akik a táncolók körül futkároznak, csúszkálnak, ők lesznek a jövő kis táncosai, így senki nem szól rájuk. Az egyik cél éppen az, hogy már az óvodások is „beleszagoljanak" a táncház hangulatába. A tanfolyam önköltséges, ezért a félévi tandíj bizony áldozatvállalásra készteti a szülőket. De a tánc befejeztével önfeledten játszó gyerekek látványa, a hétről-hétre megfigyelhető tánctudás minden bizonnyal kárpótlást nyújt. Bár nem cél, hogy mindenáron táncos legyen a gyerek, a haladó csoportból igen sokan folytatják a tanulást különböző úttörőegyüttesekben. Magának az Úttörőháznak is van tánccsoportja. A heti egy alkalom, szerdán 5-től 6-ig, illetve 6-tól 7-ig tartó órák már számos kisgyereket „beoltottak" a néptánc, népzene szeretetével. Manapság, amikor